Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Kecskés Pál: A «szociális» igazság értelméről
szűkben s az egyesek, mint a csoport tagjai. Messner szerint az igazságosság felosztása így következőkép alakulna: aj egyetemes igazságosság, részei a törvényes, a társadalmi és a nemzetközi igazságosság ; b) részleges igazságosság, tagjai : az osztó és a kölcsönös igazságosság. Messnernél is fokozottabban emeli ki a társadalmi és a törvényes igazságosság közti faji különbséget J. Kleinhappl, aki beható elemzéssel arra kíván rámutatni, hogy a «Quadragesimo Anno» alapján egészen szabatosan megállapítható a társadalmi igazságosság sajátos tartalma.1 Habár az enciklika, nem téve említést a törvényes igazságosságról, nem nyújt módot a kétféle igazságosság-faj szembeállítására, azonban a társadalmi igazságosságra vonatkoztatott kijelentéseit összeállítva, ennek a törvényes igazságosságtól minden részletben különböző tartalma tűnik ki. Kleinhappl elemzése arra utal, hogy a kétféle igazságosságnak mind anyagi és formai tárgya, mind kötelezettje és igénylője teljesen különböző. A társadalmi igazságosság anyagi tárgya az enciklika ismételt kijelentései szerint a föld javai, tehát dologi javak. Ezzel szemben a törvényes igazságosság anyagi tárgyát nemcsak a dologi javak alkotják, hanem minden, ami a közjóra vonatkoztatható. A társadalmi igazságosságnak az enciklikából megállapítható formai tárgya a javaknak az emberi társadalom minden egyes tagjához rendelt volta, pontosabban minden egyes embernek ebből keletkező joga a megfelelő részhez. A törvényes igazságosság formai tárgya az állammal adott szerződési-jogi viszony alapján a közület jogosultsága ahhoz, hogy tagjaitól mindazt megkívánja, ami a közjó érdekében áll. A társadalmi igazságosság kötelezettje (subiectum) és igénylője (terminus) az egyes ember éppen úgy, mint a közület, de nem a szervezethez való tartozás, hanem az emberi, illetve az erkölcsi személy-jelleg alapján. Lehet tehát az állam is a társadalmi igazságosság hordozója, illetve igénylője, azonban nem mint állam, hanem mint erkölcsi személy. Ezzel szemben a törvényes igazságosság kötelezettje a polgár a szervezett államhoz tartozása alapján, a jog igénylője az állam, a polgári társadalom, mint ilyen. Minthogy minden lényeges pontban különbség mutatkozik, Kleinhappl szerint nyilvánvaló a társadalmi és a törvényes igazságosság faji különbsége. Azonban ez ellen látszik szólni, hogy az enciklika a társadalmi igazságosságot kapcsolatba hozza a közjóval. Ámde a közjó a törvényes igazságosság tárgya, így tehát a társadalmi igazságosságnak tőle való szétválasztása mégsem mutatkozik lehetségesnek. Igen érdekes és merész megkülönböztetéssel próbálja Kleinhappl ezt a nehézséget megoldani. Úgy gondolja, hogy a bonum commune fogalmát kétféleképpen lehet értelmezni. Valamely «bonum» lehet «commune» abban az értelemben, A «SZOCIÁLIS» IGAZSÁGOSSÁG ÉRTELMÉRŐL 113 1 Der Begriff der «iustitia socialis» und das Rundschreiben «Quadragesimo Anno». Zeitschrift für katholische Theologie. Innsbruck 1934, 364— 390. 1. Theologia. 8
