Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Kecskés Pál: A «szociális» igazság értelméről
igénye a természetes segítségre. A kötelezettség hordozója a felesleggel rendelkező, igénylője a hiányt szenvedő. Az igényelhető segítség, illetve a segítésre kötelezett felesleg mértékét Schrattenholzer az ősi katolikus tanból iparkodik levezetni, mely a szellemi és anyagi javak közlését szeretetbeli kötelességnek tartja. A szeretet alapelvére az igazságosság mértékét alkalmazva megkapjuk a társadalmi igazságosság által megkövetelt minimális mértéket. Schrattenholzer szerint ennek a mértéknek kötelező voltát mindenkor elismerték, azonban az auktorok a felebarátnak «tartozó» szeretet műveiről írva akaratlanul is annak a hiedelemnek lettek a terjesztői, mintha a felesleg leadása nem az igazságosság, hanem a szeretet parancsa lenne, holott a «tartozás» mindig indokolt jogigényt feltételez. Termé- szetjogilag csak a mérték létezését állapíthatjuk meg, annak a körülmények figyelembevételével való meghatározása a törvényes hatalom kötelessége. S ezen a ponton már nyilvánvaló a természeti társadalmi igazágosságnak a törvényes igazságossághoz való szoros viszonya. Utóbbi legerősebb támasza, mert a kötelesség konkrét megállapításával a közhatalom részéről kikényszeríthető törvénnyé teszi a természeti jogigényt. S minthogy az előnyök s a terhek igazságos elosztásának a kötelezettsége a közösségnek mint ilyennek tagjai iránti természeti kötelességből ered, lényege szerint az osztó igazságosság a társadalmi igazságossággal azonos erény azzal a különbséggel, hogy amit az utóbbi a közösség természetére való hivatkozással szabályoz, az előbbi törvényes rendelkezéssel közelebbről meghatározza. Schattenholzer hangsúlyozza, hogy fordított sorrendben, a közjóból kiindulva, a bizonyítás hasonló eredményre vezet. Minden igazi közjó a tagok javában is megnyilvánul, a köz- és az egyén java maradandóan nem választható szét. Minthogy a természeti igazságosság átfogja az igazságosság egész körét, a hagyományos felosztáshoz viszonyítva a természeti magánjogi igazságosságnak a kölcsönös igazságosság, a természeti társadalmi igazságosságnak a törvényes és az osztó igazságosság tekintendők alárendelt fajtáinak. Schrattenholzer úgy véli, hogy a társadalmi igazságosságról való tan lényegében azonos az epikiáról szóló klasszikus elmélettel, mely eredetileg tág terjedelme miatt nem érvényesülhetett az igazságosság felosztásánál. Azonban a természetszerű társadalmi kapcsolatban nem hagyható figyelmen kívül a tagok képességei és életkörülményei miatt előálló egyenlőtlenség kiegyenlítése, ami az igazságosságnak a méltányossággal való kiegészítését teszi szükségessé. Szintén tág terjedelemben értelmezi a társadalmi igazságosságot irodalmunkban Lányi Ede S. J. is1. Az egymástól független személyek, illetve testületek viszonyát szabályozó függetlenségi igazságosság s az egymással a rész-egész viszonyában levő felek viszonyát rendező függőA «SZOCIÁLIS» IGAZSÁGOSSÁG ÉRTELMÉRŐL 111 1 A szociális igazságosság. Katolikus Szemle, 1932. 102—113. 1.
