Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Kecskés Pál: A «szociális» igazság értelméről
110 KECSKÉS PÁL igazságosság tárgya, közelfekvő volt a szociális igazságosságnak a törvényes igazságossággal való azonosítása, a tárgynak a pozitív törvény tárgyánál átfogóbb értelmezése mellett. A. Pottier lüttichi kanonoknak néhány évvel a «Rerum Novarum» megjelenése után közzéadott munkája1 a «hodiernus usus loquendi»-re hivatkozva a «iustitia legalis»-t következetesen azonosítja a «iustitia socialis»-szal s feladatait a «Rerum Novarum» szellemében fejti ki. A szerzők egy részénél ez az értelmi azonosítás maradandó lett. A «legalis»-nak a «socialis» terminussal való helyettesítését M. S. Gillet szerint1 2 indokolttá teszi az a körülmény, hogy a jogi és az erkölcsi rendnek az idők folyamán bekövetkezett éles szétválasztása következtében a törvényes igazságosság neve ma már nem juttatja eléggé kifejezésre a közösséggel szemben fennálló kötelezettségek ter- mészetjogi-erkölcsi jellegét, ami pedig az igazságosságnak elengedhetetlen feltétele. Hasonlókép azonos értelemben használják a társadalmi és a természeti törvényes igazságosságot D. Prümmer3 és Horváth Sándor4 is. A szó jelentése felől a «Quadragesimo Anno» megjelenése után kifejlődött vitában az előbbi értelmezéssel a lényegben megegyező 0. Schilling véleménye, mely szerint a «szociális» igazságosság a társadalomnak mint természetes társas organizmusnak vezérelvéül tekintendő, mely a közjót biztosító természetjogi normák követésével a javak és érdekek oly kiegyenlítését eredményezi, mely minden osztály és minden tag részére biztosítja jogos igényei érvényesítését. Tehát azokat a természetjogi normákat tartalmazza, melyek a pozitív törvény alapját képezik, ezért tekinti Schilling a szociális igazságosságot a törvényes igazságossággal azonos fajúnak.5 A. Schrattenholzer szélesebb körnek szánt terjedelmesebb tanulmánya6, mely a kérdés megítéléséhez nélkülözhetetlen történeti reflexiót is igénybe veszi, az élethez való természeti jogból kiindulva fejti ki a szociális igazságosság fogalmát. Minthogy az ember léte fenntartásához, képességeinek kifejlesztéséhez nem nélkülözheti a társadalmi életet, e természetes kapcsolat alapján a közösség tagjainak a többi tagok segítségére természetes joguk van abban a mértékben, amely emberhez méltó kifejlődésükhöz szükséges, feltéve, hogy e jogot saját hibájukból nem vesztették el s a többiek képesek segítséget nyújtani. A társadalmi igazságosság tehát az igazságosságnak az a faja, melyet az ember, mint a társadalom tagja, állásához képest a többi tagokkal szemben teljesíteni tartozik. Tárgya a közösség tagjainak a törvényes szabályozást megelőző 1 De iure et iustitia. Leodii 1900. 2 Conscience chrétienne et justice sociale.6 Paris 1922, 134. kk. 11. 3 Manuale theologiae moralis. II.6 Freiburg i. B. 1928, 67. 1. * Eigentumsrecht nach dem hl. Thomas von Aquin. Graz 1929, 11. kk. 11. 6 Die soziale Gerechtigkeit. Theologische Quartalschrift. Tübingen 1933, 269—277. 1. Katholische Wirtschaftsethik. München 1933, 69. kk. 11. 6 Soziale Gerechtigkeit. Graz 1934.
