Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Kecskés Pál: A «szociális» igazság értelméről
A «SZOCIÁLIS» IGAZSÁGOSSÁG ÉRTELMÉRŐL 109 vagy kevésbbé élesen domborodik ki a «más» jelleg, ami a tartozás anyagi és formai tárgyát jelentékenyen módosítja. Legteljesebb a tagok különbsége, ha két ember mint egyenjogú magánfél áll egymással szemben. A tartozás ebben az esetben magánjavak körül mozog, melyek könnyen megállapíthatók s épp ezért a mérték tárgyi teljességgel betartható, sőt betartandó. A kölcsönös vagy csere-igazságosság esetében, amint ezt a viszonyt nevezni szokás, a tartozás és teljesítmény közt dolognak dologhoz viszonyított matematikai aránya állapítható meg. Azonban az ember nemcsak magánszemély, hanem természete szerint társas lény, ki mint szerves tag illeszkedik be a közösség egészébe. Ebben a viszonyban a tagok már lényegesen közelebb jutnak egymáshoz, mint a magánszemélyek egymáshoz való viszonyában. A tag nem azonos ugyan az «egész»-szel, de mégsem más teljesen mint az «egész», hanem annak szerves «rész»-e. A tagoknak a közösség egészével szemben való tartozását állapítja meg az egyetemes igazságosság (iustitia generalis), mely a tartozás módjának és mértékének a tételes törvény útján való szabályozása alapján kapta a «törvényes» igazságosság nevet. Sajátos tárgya a közjó, mely a magánjogtól fajilag különböző ; a tartozás alapja az egyénnek, mint tagnak a közösséghez való tartozása, mely cselekedeteinek a köz érdekével való összhangbahozását kívánja meg. A törvényi szabályozás szükségessége miatt hordozója elsősorban a törvényhozó, másodlagosan az alattvalók, kik a törvényt követik. A tagok és a közösség viszonyában a tartozás nem egyoldalú. A közösségnek tagjaival szemben fennálló viszonyát szabályozza az osztó igazságosság, melynek tárgya a közös javaknak a tagokhoz való eljuttatása és a közterheknek szétosztása. Minthogy e viszony tagjai nem egymástól független magánfelek, a tartozás mértéke nem állapítható meg a kölcsönös igazságosság szigorúan tárgyi mértéke szerint, hanem a személyi állapot, az érdem vagy a szükség is figyelembe veendő az arányos egyenlőség biztosítására. így itt nem dolognak dologhoz való aritmetikai aránya, hanem a személyi különbségekhez alkalmazkodó geometriai arány lesz az igazságos mérték. A természeti és a természetfeletti rend lényegi különbségét a szociális igazságosságnak mint ilyennek a vitája nem érinti, a probléma a természeti társadalmi rendben érvényesítendő igazságosság kérdése körül forog. E renden belül azonban az igazságosság minden viszonyában meg kell különböztetnünk a természetjogi követelményt megállapító természeti igazságosságot (a iustitia naturalis-t) s a tartozásnak megegyezés, illetve törvény által történő szabályozását (a iustitia positiva-1). Amióta a szociális igazságosság fogalma kialakult, nem volt kétség az iránt, hogy az igazságosság e néven nevezett faja a «societas», a társadalmi közösség iránti, nem pedig magánfelek magánjogiytarto- zására vonatkozik. E fogalomban a keresztény szociológia kezdettől lényegi vonatkozást látott a közjóval, s minthogy a közjó a törvényes
