Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Kecskés Pál: A «szociális» igazság értelméről
A «SZOCIÁLIS» IGAZSÁGOSSÁG ÉRTELMÉRŐL. Sokat emlegetjük a mai társadalmi válság idején a szociális igazságosságot. Ez is egyike azoknak a jelszavaknak, amelyeket új követelményeket hirdető idők árja sodort be a köztudatba. Különös jelentőséget és komolyságot ad e szónak a legfőbb egyházi tekintély által szentesített használat. X. Pius 1904 március 12-én, Nagy Szent Gergely halálának 1300-ik évfordulója alkalmából kiadott enciklikája az első pápai irat, mely e kifejezést használja az ünnepelt Szent érdemei közt a szociális igazságosság hirdetését is felemlítve («publicus iustitiae socialis adsertor»).1 De különösen a «Quadragesimo Anno» adott e szónak erőteljes nyomatékot, midőn az anyagi javak elosztása, a bérmegállapítás irányítójául a szociális igazságosságot jelölte meg, a szabadverseny helyett a szociális igazságosságra és a szociális szeretetre bízza a gazdasági hatalmat s az egész emberi társadalomnak a szociális igazságosság szellemében való átalakítását sürgeti. Természetesen sem a korábbi pápai iratok, sem a «Quadragesimo Anno» nem bocsátkoznak e fogalom behatóbb magyarázatába. A pápák szociális körlevelei, bár a tudományos szociológia számára is értékes irányítást adnak, nem a tudományos instrukciót tekintik főcéljuknak, hanem elsősorban az erkölcsi és lelkipásztori érdekeket és feladatokat tartják szem előtt. A «szociális igazságosság» éles hangsúllyal juttatja kifejezésre a társadalmi életben nélkülözhetetlen igazságosságot, a szóból jelentésének közelebbi meghatározása nélkül is bizonyos szuggesztív erő sugárzik. A jelentés elemezése, a fogalom tartalmának az igazságosságról szóló tan keretébe való beillesztése a tudomány feladata marad. Különösen a «Quadragesimo Anno» megjelenése óta lett élénk a vita a fogalom jelentése felől. A vita főkép a körül forog, hogy a «szociális» igazságosságon értendő fogalom megegyezik-e az igazságosságról elterjedt hármas felosztás tagjaival, illetve azok valamelyikével, vagy valami sajátos követelményt juttat kifejezésre, mely az eddigi felosztás kibővítését, esetleg átalakítását teszi szükségessé? A hagyományos hármas felosztás az igazságosság tárgyát képező jog minőségi különbségén alapszik. Arra a megfontolásra támaszkodik, hogy a másnak kijáró tartozás, az «alteri debitum» fogalmával adott viszony tagjainak egymástól való távolodásának a mértékében többé 1 Pii X. Pont. Max. Acta I. Roma 1905, 191. 1.
