Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Schütz Antal: Hittudomány és hitélet
8 SCHÜTZ ANTAL Ám a kinyilatkoztatást mint kinyilatkoztatást csak a hittel lehet megragadni ; tehát lehetetlen hittudományt művelni hit nélkül, mégpedig igen intenzív és dogmatikailag egészen korrekt hit nélkül. Akiben nincs hit, az a kinyilatkoztatott igazságokat, pl. a Szentháromság, eredeti bűn, megváltás, Egyház tételeit, a legjobb esetben vallástörténetileg vagy valláspszichológiailag tudja tárgyalni, de nem hittudományosan ; vagyis épen azt kénytelen mellőzni, ami lényegük. Ezzel gyökerében el van vágva az a nehézség, melyet a buzgó hitélet sok képviselője ősidők óta emel a hittudomány ellen és persze még inkább a hittudósok ellen : a hitiudományracionalizmus útkészítője, eretnekségek ősanyja, gőgnek, egyoldalúságnak, fölfuvalkodottságnak szülője, a hitélet közvetlen melegségének gyilkosa. Most ugyanis kitűnik, hogy ezek a veszedelmek nem a hittudománnyal járnak, hanem épen annak elhanyagolásával ; a hittárgyakkal való racionalista, skeptikus, kevélykedő, mállasztó foglalatoskodás nem hittudomány, hanem annak majma. Minél következetesebben hittudomány a teológia, annál szabatosabban érvényesíti tárgyának kinyilatkoztatás- és titok-jellegét s ismerő alanyának hit-jellegét, tehát a hitnek föltételeit is, minők főként elmebeli alázat, szívtisztaság, fegyelmezettség, önmegtagadás. Nálunk is nyilván azért kisért még itt-ott a hittudománnyal szemben való bizalmatlanság, mert még mindig nem tisztultak el mindenestül a jozefinizmus miazmái, és mert akárhánynak még nem volt személyes találkozása az igazi hittudománnyal. Dehát a teológia sajátos tárgyát nem lehet-e hittel, kivált minden gátat áttörő hősi hittel és misztikái kontemplációval is megfogni, sőt sokkal nagyobb intenzitással és életerővel, mint teszi azt a hittudomány ? Mit adhat hozzá a teológia egy Keresztes Szent János hitéhez? S nem biztos természetfölötti ösztöne vezette Szent Ferencet, mikor a hittudományt távol akarta tartani nemcsak magától, hanem társaitól és fiaitól is? Nem többet ért-e Nagy Szent Teréziának hite, mint összes híres lelkivezetőinek és tanácsadóinak nagy hittudománya? Hányszor olvassuk tanulatlan szentek életében, hogy hittudásuk bámulatba ejtette a teológusokat ? Más szóval : A hittudomány a legjobb esetben nem tesz kárt a hitéletben ; nem az egyéniben, mert művelőjében föltételezi a komoly hitet, nem a közösben, mert a hittárgyakat nem változtatja meg kinyilatkoztatási jellegükben ; ez következik az előző elmélésekből. De vájjon adhat-e a hitéletnek olyan valamit, amit a kikezdetien élő hit s még inkább a hősi hit és a kontempláció jobban és bővebben meg ne adna? Erre azt felelem : Különösen a misztikái kontempláció magaslatán járó imádságos élet a kinyilatkoztatás valóságainak csakugyan olyan közvetlenséget, konkrétséget és erőt ád, melyhez a hittudomány aligha ér föl s melyhez nem tud semmit sem hozzáadni. De a) a misztikái lelki élet története bőségesen igazolja, hogy szolid
