Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Schütz Antal: Hittudomány és hitélet
HITTUDOMÁNY ÉS HITÉLET 9 hittudományos vezetés és ellenőrzés nélkül épen a misztikái és általában a nagyon intenzív belső élet milyen könnyen téved balutakra, hol végre is meddőségben reked meg vagy gyilkosa lesz az egészséges hitnek. b) Az igazi misztikái megélés karizma. Akármennyire méltányoljuk is a mai dominikánus misztikái teológiai irány alaptételét, mely J. G. Arintero OP híres könyvének már a címében is kifejezésre jut : Las alturas de la contemplación accesibles a todos (2. ed. 1920), a tapasztalat azt mutatja, hogy «ű kontempláció magaslatait» tényleg mégis rendkívül kevesen érik el azok közül is, kik igen intenzív és odaadó hitéletet élnek. Mindezek számára a hittudományos tevékenység tud valamit pótolni abból a közvetlenségből és gazdagságból, mely a misztikái megélés számára ingyen ajándék. Hisz a hittudományos tevékenység épen az episztémológiai alapkövetelmény szerint állandó kötelességgé teszi a tárgyba való minél teljesebb elmerülést, és ezért előbb-utóbb színességet, plasztikát, konkrétságét és szinte drámai egyediséget ád a tárgyának s így előkészíti annak bizonyos közvetlenséggel való megragadását, melyet az említett misztika-tudósok «contemplatio acquisita» néven tárgyalnak. Itt van pl. a kegyelem gazdag világa. A teológiailag nem művelt hit itt bizonyos elmosódott jelentéstudatnál, homályos sejtéseknél nem jut tovább. Ellenben lehetetlen komoly odaadással elmerülni a kegyelem teológiájába anélkül, hogy lassan színt, életet, konkrétságét, egyediséget, plasztikát, egyéni szerepet és hatáskört ne kapjon az, amihez alig valamit tud hozzágondolni a teológiában járatlan hívő : fölvilágosító és indító, gerjesztő és támogató, emelő és gyógyító, kezdő és végigvaló, segítő és szentelő, szentségi és szentségkívüli kegyelem stb. c) Hoz végül a hittudomány plus-t is; olyan valamit, amit sem a közönséges, sem a kontemplativ imádságos élet nem ád. Csakis a hittudományos elmélyedés tárja föl ugyanis a hittitkok teljes tartalmi gazdagságát és nevezetesen azokat a hitélet számára annyira termékeny vonatkozásokat, melyekkel a hittitkok belegyökereznek a lét és tevékenység minden rétegébe. Hogy mit jelent pl. a Szentháromság az egyéni életben az ész, szív és akarat problémáinak gyökeres, harmóniába olvadó megoldására, a szentpáli sobrie et iuste et pie értelmében, mit az egyén és közösség, Egyház és állam, tekintély és szabadság, hagyomány és haladás stb. polaritás-jellegének fölismerése számára, mit az egész hitrendszer és hitélet struktúrája számára, azt csak a hittudomány tudja meglátni és megláttatni ; amiről könnyű meggyőződni : csak a végére kell járni, hogyan beszél és — imádkozik az Egyház ebben' a titokban Szent Ágoston De Trinitate-ja körén kívül és azon belül. Jól jegyezzük meg : A hittudomány ezeket, a gyakorlati hitélet számára kiszámíthatatlanul jelentős szempontokat és vonatkozásokat, megtalálja és folyósítja épen azáltal, hogy hittudomány és csak hittudomány akar lenni; vagyis akkor, mikor a hittárgyakat rendszeres tudományos vizsgálatnak veti alá tekintet nélkül eredményeinek várható
