Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Sipos István: A papság hittudományos képzettsége
A PAPSÁG HITTUDOMÁNYOS KÉPZETTSÉGE. Az egyházi élet mindenkori állapota, emelkedése vagy hanyatlása, virágzása vagy senyvedése a papságtól függ. Általánosságban mindig áll az, hogy amilyen a papság, olyanok a hívek. Az Egyház a papság által él és működik. Törvényei és rendelkezései, tervei és akciói a papság által valósulnak meg. A papság tevékenysége pedig jámborsága mellett hittudományos képzettségétől függ. Csak akkor tudja «a hitigazságokat, egyházi törvényeket és egyházi szertartásokat a híveknek megmagyarázni, a vallási tudatlanságot eloszlatni, az előítéleteket az elmékből száműzni, az igazságot szomjazó modern embereknek az igazságot higgadt őszinteséggel közvetíteni, a bizonytalan és kétségektől gyötört lelkekbe erőt és bizalmat lehelni és őket a lelkiismeretesen és szilárdan elfogadott hitnek biztos révpartjába tudatos biztonsággal elvezetni, a makacs tévedés szívós támadásaival szemben férfiasán és lelkesen, bár szelíden és alapos okfejtéssel ellenállni» («Ad catholici sacerdotii fastigium»), ha a hittudományokban való jártassága megfelelő. Ez teszi korszerűvé a lelkipásztorkodást és igehirdetést, ez ad kezdeményezési készséget, ez képesíti a papságot, hogy az űj gondolatokkal szembenézzen, hogy azok értékét a katolicizmus örök igazságain mérje le. Erősíti benne is a hitet, elősegíti az életszentségre való törekvést s olyan munkásokat állít az Úr szőlejébe, kik hivatásuk magaslatán állnak s egyre alkalmasabbak a lelkek vezetésére. 1. Természetes tehát és könnyen érthető, hogy az Egyház mindig nagy súlyt helyezett papjainak tudományos képzettségére. Megszívlelve a Szentlélek Úristen figyelmeztetéseit : «A papnak ajkai őrzik a tudományt és a törvényt az ő szájából kérdezik» (Maiak. 2, 7.) és «Mivel te megveted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papságban ne szolgálj nekem» (Oz. 4, 6.), kezdettől fogva megkövetelte tőlük a hivataluknak megfelelő ismereteket. Zsinatok és pápák minden időben és szakadatlanul hangoztatják a hittudományi képzettség szükségességét. Gratian Decretumában egész distinctiókat tölt be az erre vonatkozó régi megnyilatkozásokkal. Idézi a IV. toledói zsinatot (633.), mely szerint «a tudatlanság, minden tévedés szülője, főleg a papok által kerülendő, akik a népek tanításának tisztjére vállalkoztak». Hozza Leó szavait Konstantinápoly papságához és népéhez : «Ha a laikusokban alig viselhető el a tudatlanság, mennyivel inkább 7 Theologia.
