Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Sipos István: A papság hittudományos képzettsége
SIPOS ISTVÁN menthetetlen és megbocsáthatatlan azokban, kik előljárnak» és I. Coeles- tin figyelmeztetését : «Egyetlen papnak nem szabad nem ismerni a kánonokat vagy olyasvalamit tenni, ami az Atyák szabványai ellen volna». A IV. lateráni zsinat (1215) 27. fejezete kizárja a szentelésből a tudatlanokat. Hasonlóképen Vili. Bonifác (C. 4 VI. 1, 9.), III. Honorius egy püspököt megfosztott püspökségétől, mert rábizonyult, hogy nincs kellő tudománya. (C. 15. X. 1, 14.) A trienti zsinat erőfeszítései a papság tudományos színvonalának emelésére alább még szóba kerülnek. Még csak a legutóbbi pápák idevonatkozó egyik-másik kijelentését kívánjuk idézni. XIII. Leó mindjárt pápaságának első éveiben ezeket írja az olaszországi püspököknek : «Különös gondotok és igyek- véstek legyen arra, Tisztelendő Testvérek, hogy alkalmas papokat neveljetek .. . Kétségtelenül súlyos és minden korszakban azonos okok sok és nagy erények díszét követelik a papban : azonban a mi korunk még többet és nagyobbat kíván. A katolikus hit védelme, amiben a papoknak legfőképen kell munkálkodniok, és ami a mostani időkben annyira szükséges, nem közönséges és nem középszerű, hanem sokoldalú és nagyfokú tudományt tesz szükségessé». (Enc. «Etsi nos», 1882 febr. 15. Acta Sanctae Sedis XIV. 337. kk.) Ugyanaz a pápa uralkodásának vége felé még egyszer hasonló figyelmeztetéssel fordul az olasz püspöki karhoz. «Pápaságunk kezdetétől fogva odairányítottuk figyelmünket a társadalom aggasztó helyzetére és késedelem nélkül felismertük, hogy az apostoli hivatalnak egyik legsürgősebb feladata az, hogy egészen nagy gondot fordítson a papság képzésére. Mert tapasztaltuk, hogy minden szándékunk, mely a keresztény szellemnek a hívőkben való megújítására vonatkozik, meghiúsulna, ha az egyháziakban nem él fogyatkozás nélküli és erőteljes papi szellem». (Enc. «Fin dal principio» 1902 dec. 8. ASS. XXXV. 257. kk.) A nagy lelkipásztor és a papképzés ügyét különösen szívén viselő X. Pius 1906 febr. 6-án azt írja a svájci St.-Gallen püspökéhez : «Nincs senki, aki a korviszonyokat helyesen tudja megítélni, aki meg nem értené annak szükségességét, hogy a papjelöltek képzését napról-napra jobban kell gondozni s új eszközökkel előmozdítani». XI. Pius pápaságának legelején apostoli levelet intézett a szemináriumok és egyetemek kongregációjának praefectusához, melyben egész jövendő működésének egyik alap- és domináns hangjaként a papság tudományos képzésének sürgetését üti meg s egyes fontosabb pontokra nagy hangsúllyal mutat rá. (AAS. XIV. 449. kk.) 1931 május 24-én kiadja a «Deus scientiarum Dominus» kezdetű apostoli konstitu- ciót, az Egyház egyetemi törvényét. (AAS. XXIII. 241. kk.) 1935 dec. 20-án pedig mintegy zárószavául a megváltás, az Oltáriszentség és a papság alapítása 1933—34. évi jubileumának az «Ad catholici sacerdotii fastigium» kezdetű enciklikáját teszi közzé, melyben fönséges szavakat talál a papi hivatás magasztosságáról, a papban szükséges erényekről
