Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
90 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN P. Unghváry Antal O. F. M.: A római Egyház liturgiája. Budapest, 1934. 4° 356 o. Ára 5 P. Nyomatott a váci Kapisztrán nyomdában. A munka azokból a «scripták»-ból nőtt ki, amelyeket a szerző, mint a liturgia tanára, rendjének teológusai számára készített s most könyvalakban adott ki, hogy szolgálatára legyen a lelkészkedő papságnak, a papnövendékeknek és a műveltebb világi hívőknek is. A liturgia meghatározása és felosztása után szól annak forrásairól, a szent időkről, a papi zsolozsmáról, a szentmiséről (itt tárgyalja a szent helyeket és az egyházi ruhákat), a szentségekről és szentelményekről (itt említi a körmeneteket). Nem szándékozik tudományos jellegű munkát adni, mert elhagyja az irodalmat (csak a forrásul használt könyveket említi), nem utal rendszeresen a liturgikus törvényekre és lemond a teljességről (a «finomabb rubrikákról», amelyek csak a direktóriumkészítőt érdeklik). Célja egyrészt a liturgiát történeti fejlődésében megismertetni és megszerettetni, másrészt útmutatást adni a lelkipásztori gyakorlatban legtöbbször előforduló esetekre. Történeti magyarázatai sokszor érdekesek és meglepően egyszerűek, ez azonban ismételten a tudományos megbízhatóság rovására megy ; a közölt 36 kép ügyesen van összeválogatva és előnyére válik a könyvnek ; a szerző gazdag tapasztalatát ügyesen használja fel és sok jó gyakorlati tanácsot ad. Mindamellett legyen szabad a nagyon tisztelt szerző figyelmét felhívni néhány jelentősebb elnézésre. A szerző következetesen kitart amellett, hogy a X. Pius által eltörölt ünnepek Magyarországon most is parancsolt ünnepek (80, 81 o.), annyira, hogy pl. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja még akkor is parancsolt ünnep lenne, ha húsvét utánra kellene áthelyezni (188 o., V. ö. 54 o.). Szerinte Szent Isván napja is egyházilag kötelező ünnep (171 o.). Tévesen sorolja Péter-Pál vigíliáját a még ma is bojtos vigiliák közé (28 o.). A gyászmisékkel kapcsolatban ezt írja: «A quotidianum misének rendesen a negyedik misét vesszük, de hatalmában áll a papnak a négy gyászmise közül bármelyiket venni quotidianumnak, csak a quotidianum oratiót kell hozzáadni». (290 o., v. ö. 287 o.). Ezzel szemben az áll, hogy az új misekönyv visszavonta még azt a régebbi engedményt is, hogy a gyászmiseformulák epistolái, illetve evangéliumai fölcserélhetők, továbbá, hogy az első három gyászmiseformula csak egy orációt enged meg. A halálhír vétele után mondható misék kiváltságainál ma már nincs az a megszorítás, amit a szerző említ, hogy a misének énekesnek kell lennie és hogy a legelső megengedett napon kell tartani, mert az új rubrika csak «opportuniori die»-ről szól. Annak a megkülönböztetésnek sincs semmi alapja a rubrikákban, hogy a meghalt pápáért, bíborosért és püspökért kell csak az első miseformulát venni, míg az áldozópapért «mindig vehető ezen mise, de nem kötelező.» (287 o.). Á nászmiséről azt mondja : «Ez a mise, minthogy házassággal kapcsolatos, nem mondható azon időben, mikor a házasság tilos, t. i. advent első vasárnapjától karácsonyig bezárólag és hamvazószerdától húsvét napjáig szintén bezárólag. Ha ezen időben dispen- zációval történnék a házasság, úgy az Egyház sürgeti a házasokat, hogy a tiltott idő elmúltával jöjjenek a templomba ezen misére és áldásra.» (283 o.). Tudnivaló (a szerző is tudja : 331 o.), hogy a tiltott időben is szabad házasságot kötni, ehhez nem kell dispenzáció és csak a nászmise tilos ; ez utóbbit azonban megengedheti a püspök, de akkor meg nem kell utóbb tartani a nászmisét. Egyszer azt írja, hogy az
