Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 91 Egyház «megköveteli (1101. kánon)» a nászáldást (330 o.), valamint a római és a mi Rituálénk is (332 o.), de a 333. oldalon már csak annyit mond. hogy az Egyház ezt «nagyon óhajtja». A Codex (és a Rit. Rom.) szövege : curent parochi. A római Rituale legújabb tipikus kiadása nem 1884-ből való (14 o.), hanem 1925-ből, amikor is a Codexhez alkalmazták. A püspök a mellkeresztet nem a dalmatika (218 o.), hanem az alba fölé veszi föl. Nem áll, hogy «régente majdnem mindig koporsóalakú volt az oltár» (178): a koporsóalakú oltár csak a XVI. század óta használatos. Egy helyen pneuma-t ír neuma helyett (251 o.) stb. A könyv olvasása itt-ott nehézkessé válik fölösleges latin szavak alkalmazása (pl. solemniter fungálni, lugubris tónusban énekelni, szent miniszterek, tolerálni lehet, beatusokról misét mondani) és stílusának több helyütt tapasztalható idegenszerűsége miatt. (Pl. «minden napra esnek bizonyos számú szentek, akiknek akkor van az emléknapjuk», (73 o.), «bőséges áldások fognak abból (a liturgiából) a híveknek csörgedezni.» (20 o.) Az ezerkilencszázéves szentmise. Kiadja a budapesti növendékpapság egyházirodalmi iskolája. Budapest, 1934. 136 o. Ára 2 P, a kiadónál 1.60 P. Ez a munka megkívánja, hogy ne azzal a vállveregető méltánylással fogadjuk, amellyel általában a fiatalok irodalmi próbálkozásait szokták kezelni és lekezelni. Szellemi és erkölcsi színvonala tiszteletet parancsol s örömmel kell hogy eltöltse azokat, akik érdeklődéssel kísérik az új papi nemzedék fejlődését. A központi szeminárium növendékei megváltásunk jubileumi évét a többi közt azzal is meg akarták szentelni, hogy a megváltás kegyelmeinek állandó folyósítóját, lelkiéletünk középpontját, a szentmiseáldozatot tették szerető elmélyedésük tárgyává. Hatan dolgoztak azon, hogy a szentmiseáldozatot ószövetségi előképeiben, történeti fejlődésében, a szentek életében, Istenhez, Krisztushoz, a keresztáldozathoz való viszonyában és lelkiéletünkre való hatásaiban minél mélyebben és melegebben állítsák elénk. Kiemelendő az a teológiai jártasság, spekulativ készség, szellemi élénkség és misztikái elmélyedés, amellyel témájukat feldolgozták. A legelvontabb kérdéseket is világosan, következetesen, eredetieskedés nélküli eredetiséggel és szentimentálizmustól ment benső- séggel fejtették ki. Bár a közös tárgy és a közös neveltetés sokat megmagyaráz, mégis feltűnő az az egyensúlyozottság, egységes szellem és stílus, amely a hat szerző munkáját áthatja. Katolikus és papi munka. Általában elkerülik a fiataloknál gyakori túlzást, amelyre az aszketikus kiélezés és csattanókeresés éppen ilyen tárgynál erősen kisért, de nem csoda, ha ez nem mindig sikerül. így all. oldalon (v. ö. a 10. és 60. oldalt is) azt olvassuk : «a szentmisében ugyanaz a krisztusi törődött és magát megalázó lelkűiét jár közben és áldoz érettünk», mint amelyik a keresztáldozatnál szerepelt. Az Ábrahámmal való párhuzam kiépítése indította itt a szerzőt, hogy Thalhofer és Pell elméletét így alkalmazza, ez azonban dogmatikailag kifogásolható. Túlságos költői szabadság továbbá «égbenyúló Mória hegyéről» beszélni (7. o.). A könyv kiállítására vonatkozólag sajnálom, hogy nem kapott szebb (fehér) borítékot : a tartalom, a papír és a nyomás (Élet nyomda) egyaránt megérdemelte és megkívánta volna. Halamka Gyula.
