Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
86 IBRÁNYI FERENC megalapozásban nem elég alapos. így könyvét a természeti törvénnyel kezdi anélkül, hogy a törvényről általában szólna. A kötelességek szerint haladó gyakorlati részben a szociális vonatkozás teljesen hiányzik. A törvényszerinti és osztó igazságosságot nem tárgyalja. Die Lehre vom Wesen des Gewissens in der Scholastik des XIII. Jahrh. (Freiburg, 1885) című monográfiájával a tübingeni iskolára is hatással volt. Ismert a Das Gewissen und die Gewissensfreiheit, Freiburg, 1902,2 című dolgozata is. A sz. Tamáshoz hű eichstätti iskola tradícióit képviseli Joh. Pruner (Lehrbuch der kath. Moraltheologie, Freiburg, 1875 ; 19023). A szerzőnek nemcsak Kleutgen mutatja a theologia újjászületésének útját, hanem Scheeben is. Az egy évvel előtte megjelent dogmatikának első kötetére hivatkozás is történik. Mestere sz. Tamás és sz. Alfonz. A törvény fogalmát nem határozza meg pontosan, de az örök törvényről már kifogástalanul ír. Röviden és helyesen határozza meg az emberi cselekedetek erkölcsi mivoltát. Rendszeresség szempontjából következetlenség, hogy az általános részben részletesen tárgyalja a három isteni erényt. A hit formai indítékát illetően Kleutgenre és Scheebenre történő hivatkozás után sz. Tamás iskolájához tartozik. A szociális vonatkozásokat a 4. paranccsal hozza összefüggésbe. Helytelen a 6. parancsot az igazságosság erényével egybekapcsolni. Jos. Schwane, münsteri tanár először adta ki a gyakorlati erkölcstant 3 kötetben : Spezielle Moraltheologie, Freiburg, 1878. Célja a bűnökre irányuló tárgyalás helyett sz. Tamást követni az erények pozitív szempontjának kiemelésében. Az első két kötet nagy alapossággal tárgyalja az isteni és erkölcsi erényeket. Az igazságosság erényének szenteli a 3. kötetet. Az isteni és erkölcsi erények közé iktatja, mint később Göpfert, a vallásosság erényét. Kár, hogy a törvényszerű és osztó igazságosság szempontjait nem érvényesíti. Később jelent meg az általános rész (Allgemeine Moraltheol., 1885), amely már rövidsége miatt is értékben nem éri el az előbbi 3 kötetet. Ibrúnyi Ferenc. (Folytatása következik.) Missziós tudomány. Bár az egyház mindenkor nagy súlyt helyezett a hitterjesztésre s éppen ezért, az erre vonatkozó kérdéseket kivált szerzetesrendiek, mindenkor tudományosan is tárgyalták, mégis a missziologiának, mint a theologia külön ágának rendszeres, mindenre kiterjedő művelése és önállósulása újabb keletű. A kezdeményezés érdeme a német hittudósoké, elsősorban Jós. Schmidliné, aki munkatársaival — Fr. Schwager és B. Streit 0. M. I. — a westfáliai Münstert a missziós tudományok középpontjává tette. Dr. Schmidlin lett a münsteri egyetemen felállított missziológiai tanszék első tanára. 1911-ben megindítja a Zeitschrift für Missionswissenschaft c. évnegyedes folyóiratot, amelynek 24 kötete valóságos kincsesbányája a missziologiának. Ugyanakkor állami támogatással megalapítja az «Internationales Institut für missionswissenschaftliche Forschungem-t, amely lehetővé tette, hogy az alapító és mások is hosszas tanulmányutakat tehettek a missziós területekre és egész sorozatát adhatták ki a tudományos szakmunkáknak. Ezek között első volt a Bibliotheca Missionum, amelyet P. Streit kezdett meg s VIII. kötete most jelent meg utódjának és rendtársának, P. Dindingernek szerkesztésében. Schmidlin munkái közül a legkiválóbbak : Einführung in die kath. Missionswissenschaft (Münster, 1917), Kath. Missionslehre (u. o.
