Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
72 TELLER FRIGYES vagy a tér művészeteinek is mondhatók, mert szemmel érzékelhető formák útján jelenítik meg a szépet. A második csoport a zene művészetei, mert a költészet és a tánc is a zene egyazon törvényének vannak alávetve és ez a ritmus. Aristossenos írja : «A ritmus három elemből áll : a szó, az ének és a testmozgás». (Fragm. Rytm.)1 A mozgás vagy az idő művészeteinek is mondhatók, mert füllel érzékelhetően hanggal fejezik ki a szépet. A görög zene legfelső foka volt a költészet, mely a zenétől kezdettől fogva elválaszthatatlan, következőleg a görög zene szótagméretes. A legrégibb görög költők : Linos, Orfeus, Thamyris, egyúttal énekesek is, akik a görög törzsek hősi mondáit zengve, az epikus költészet elindítói voltak. Az aődök (regősök), mint a fejedelmi udvarok énekesei a trójai háború idején (Kr. e. XII. század) recitálva énekelték hárfaszerű hangszer kíséretében az istenek és hősök dícséretét. Felcsendültek a dalok, melyek epikus és lírai formában nagyon elterjedve, századokon át éltek a nép ajkán. Az egyházi dalokból (vópot), melyeknek legkiválóbb művelői Terpandros és Alkmanos, fejlődtek ki a misztikus karénekek, melyeket a Dionysos-ünnepek alkalmával énekeltek váltakozó karok, eleinte epikus formában, később a laos (-nép) közreműködésével dithy- rambusban, melyből a hellén kultúra legszebb virága, a tragédia született. A legnagyobb tragédia-írók : Sophokles, Euripides műveikben a művészet mind a hat ágát egyszerre foglalkoztatták. Ezekben a tragédiákban bontakozik ki a hellén zenei ideái, mely a hang művészetét lehetőleg nem önmagában, hanem az anyag és a tér művészeteivel együtt iparkodik valósággá tenni. A modern idők zeneírói közül egyedül Wagner Richardnak lebegett szemei előtt a görög zenei fogalom mitologikus operáiban, midőn nagy bátorsággal elszakadt attól az olaszos stílustól, melyet a firenzei zenei renaissance mozgalma szült 1600 körül, meghódítva egész Európát. Ez az irány meghamisította az ógörög athéni tragédiát, és Orpheus- mondák címe alatt érzelmes modern zenét árult (Caccini, Cavalli, Cesti, Monteverdi) és francia visszhangot is talált a tragédie lyrique-ben. Az ógörög költészet hanyatlása maga után vonta a zene hanyatlását is. Az énekkarokat felváltják a hangszerek és a drámai zene helyébe a zenekari darabok (vôpoç) lépnek. A zene így magára hagyva tovább fejlődni nem tudott, mivel pedig a görög szellem a hangszeres zenét tovább fejleszteni nem tudta, a zene kizáróan érzéki gyönyörködtetéssé süllyedt. Elnémultak a költők s helyükbe léptek a filozófusok és az esztéták, kik a görög zenerendszert matematikai kategóriák közé szorítva a művészettől elvonatkoztatták és fejlődésében lezárták. A görög zeneemlékekből csak kevés maradt ránk. A hozzánk töredékesen eljutott emlékek a következők : Euripides egyik tragédiájának (Orestes) néhány sora márványba vésve. 1 P. Ferretti : Appunti di Teória Superiore del Canto Gregoriano. Roma. 1933.
