Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
A ZSIDÓ ÉS A GÖRÖG ZENE HATÁSA LITURGIKUS ÉNEKÜNKRE 71 katon, silselet, a sor fölé írták, mely az énekesnek melodikus jelzésül szolgált. Miként a keleti népeknél általában, a zsidóknál is a zenét és a zenészeket nagyra becsülték. A görög kultúra későbbi térfoglalása a zsidók közt is elhomályosította a nép ősi hagyományait és zenéjükre is átalakítólag hatott. Midőn pedig a zsidóság az egész világra szétszóródott, a régi zsidó zene nemzeti jellegéből alig valami maradt meg. A mai zsidó zene a legtöbb zsinagógában a modern zene jegyében chromatikus jellegű. 2. A görög nép zenéje. A történelem tanúbizonysága szerint, amint nem volt nép istenhit és istentisztelet nélkül, épúgy nem volt istentisztelet, mely az imádságon kívül énekkel ne fejezte volna ki vallásos érzelmeit. Sőt biztosan megállapíthatjuk azt, hogy az ókori népek éneke és zenéje egyideig kizárólagosan istentiszteleti célt szolgált és csak a kultúrák hanyatlásával váltak a gyönyör hedonisztikus örömeinek eszközévé. A görög nép zenéjét kezdetben egyháziak, papok művelték. Plu- tarchos mondja, hogy a görögök sokáig nem ismerték a színházi zenét, mert a zene kizárólag az istenek tiszteletére és az ifjúság nevelésére szolgált. Platon szerint a leghelyesebb, ha az imádság egyesül a himnuszokkal az istenek dicséretében. (De leg. cap. VII.) Majd ugyanott említi, hogy az ének célja az isteneket oly imádságokkal engesztelni, melyeket himnusznak neveznek. Theocritos hasonlóképpen : «Semper est cordi musis semperque poetis ut divos celebrent, laudes celebrentque virorum. (Idill. 16.) Sőt a zenének különleges mágikus erőt tulajdonítottak, és a mágia egyik formájának tekintették, mely a leghatározottabb eszköz az istenek kérlelésére és kiengesztelésére.1 Már ezekből is nyilvánvaló, hogy az ógörög zene az istenek tiszteletére, a hősi erények dicséretére és az ifjúság nevelésére szolgált. Hogy a görög zene mégsem tudott a nép lelkét éltető kinccsé válni, azt a hellén szellem aprólékos és mindent elvont logikai formák közé szorító törekvése okozta, mely a zenét megfosztva művészi jellegétől, tudományos, matematikai zárt rendszerré tette és a valószerűtlenségig túlfejlesztette. A görögök a művészeteket hat részre tagolva, két csoportba osztották.1 2 I. Építészet, szobrászat, festészet. II. Zene, költészet, tánc (orchestica). Az első csoport a plasztika, vagy az anyag művészetei. A nyugalom 1 P. Ferretti zenetörténeti előadásaiból. 2 Gevaert : Histoire et Theorie de la Musique de l’antiquité. Gaud, 1875. 21 1.
