Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
70 TELLER FRIGYES helyeken a mai időkig fennmaradt. Ez állati szarvból készült kürt, mely háromféle jeladásra használatos a zsidó abc betűinek megfelelően : tau (hosszantartott hang), sin (háromszor ismételt hang), rés (vibrált hang). Az egyes zsoltárok élén különböző címiratokat találunk, melyekre vonatkozóan a vélemények eltérőek. A legnagyobb valószínűség szerint az ily címiratok jelentették: 1. a költemény nemét (tanító, feddő) ; 2. a költemény szerzőjét (Dávid, Salamon) ; 3. az alkalmat, melyre íródott ; 4. liturgikus használatának megállapítását ; 5. vannak továbbá nehezen megállapítható szavak, melyekkel amaz énekek kezdő sorait jelzik, amelyeknek melódiájára azokat énekelni kellett.1 Ezen utóbbiak közül néhány : Zsolt. 9, 1. : In finem pro occultis filii. Psalmus David. A héber alapján: a gyermek halálára, vagy mások szerint a zsoltár a «Halj meg fiadért» című ének dallamára megy. Zsolt. 46, 1 héber felirata mutatja, hogy a zsoltár fiatal leányhang fekvésében, tehát szopránban éneklendő. Zsolt. 53, 1. ; 88, 1. felirata szerint a zsoltára «betegség»című ének dallamára éneklendő. Zsolt. 57, 1. ; 58, 1. ; 59, 1. ; 75, 1. felirata : ne disperdas, «ne rontsd meg», «ne rontsd el» című ének melódiájára. Zsolt. 4, 1.; 6, 1.; 54, 1.; 55, 1.; 61, 1.; 67, 1.; 76, 1. felirata : citerával. A zsoltárt kísérő hangszer előírása. A hangszerek használatára vonatkozóan meg kell jegyeznünk, hogy azoknak minden esetben csak kísérő jellegük van, vagyis önálló zsidó hangszeres zenéről nem lehet szó. Viszont az ének kíséretét gyors ütemben pengették, mellyel némikép az akkordszerű összhangzást iparkodtak pótolni, mely a modern zene fő jellegzője. Ez az énekkíséret nagyon zajos volt, különösen az ünnepek alkalmával. Az öröm és lelkesedés magasba ragadta a hangot, és míg a modern zene a szomorűságot mélyebb hangon és moll hangnemben fejezi ki, a zsidó zene ekkor is magas hangot és dur hangnemet használt. A zsidó zene hangjelzéseiről a ránk maradt emlékek fogyatékossága miatt pontos kritikát mondani nem tudunk. Azt biztosan megállapíthatjuk, hogy zenéjük diatonikus (természetes hangsor előjegyzés nélkül) jellegű volt, az enharmónikus és chromatikus hangnemeket nem ismerték. Hangjelzésük rendszerére vonatkozóan csak az accentus (tanga- min) használata biztos. Az accentus kétféle volt : prózai és metrikai. Az előbbieket a helyesírás jelzésére, az utóbbiakat a zene jelzésére használták. Ezeknek a metrikai jegyeknek formája a szöveg közé, sor alá vagy fölé tett pont, vonal, félkör és ezeknek kombinációja. Az accentus helye a ritmust, alakja a hang magasságát és erősségét jelezte. Az összetett accentusok később zenei képletté váltak, melyeknek külön nevük volt és az énekest biztosan irányították. A képletet pl. : 1 J. Goettsberger : Einleitung in das Alte Testament. Freiburg, 1928. 235—6. 1.
