Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
A ZSIDÓ ÉS A GÖRÖG ZENE HATÁSA LITURGIKUS ÉNEKÜNKRE. Amint a keresztény vallás és a keresztény liturgia, úgy a liturgikus énekzene is a mai napig eltörölhetetlenül magán hordozza keleti származásának nyomait. A keresztény vallás két hatalmas kultúrának : a zsidó és a görög kultúrák virágkorában született, az őskereszténység lelkülete természetszerűen eme kultúrák művészetében kereste és találta meg kifejezési formáit. A kezdetben megtért zsidóság mindenestül magával hozta a zsinagógák liturgikus és zenei tradícióit, valósággal egész énektárát, úgyhogy a későbbi keresztény eredetű énekek szerkezete és melodikus vonalvezetése zsidó jellegű. A liturgikus zene adósa továbbá a görög és a bizánci kultúrának is. A görög keresztények éneke, bár az erős zsidó hatástól egészen függetleníteni nem is tudja magát, szerkezetileg természetszerűen a görög zene rendszerén épül. Egyébként az ókeresztény egyházban ahány nemzet és ahány templom, annyi a liturgia és az ének. Hogy tehát a liturgikus ének mai formáját, történeti és esztétikai értékét megállapíthassuk, kritikai vizsgálat alá kell vennünk ama keleti zenekultúrákat, melyekből született és kifejlődött, főként a zsidó és görög nép zenéjét. 1. A zsidó nép zenéje.1 A zsidó nép zenéje, mely kezdetben kizárólag vallásos jellegű, az indiai, egyiptomi és asszír zenekultúrák hatása alatt fejlődött ki, de míg ezeknél és a görögöknél a zene tudományos jellegű, addig a zsidó zene a mindennapi élet fűszere, öröme és élvezete. Mivel pedig sem szobor, sem felirat, sem festmény a zsidó kultúrából ránk nem maradt, egyedüli forrásunk az ószövetségi Szentírás, mely gyakran szól a választott nép zenéjéről. Midőn a zsidóság Mózes vezérlésével csodálatosan átkelt a Vöröstengeren, felcsendült ajkukon a himnusz : Énekeljünk az Ürnak, mert dicsőségesen felmagasztaltatott. (Móz. II. 15, 1. 20. 21.) A nép hősi korszakában az ellenség legyőzésének diadalát zengik. (Jós. 10, 12. 13.) Dalgyűjteményeikben a nagy nemzeti eseményeket, diadalokat és az isteni gondviselés dícséretét örökítik meg. Mózes, a zsidóság atyja zeneileg különösebben nem rendelkezett 1 P. Ferretti O. S. B., a római Istituto Pontificio di Musica Sacra rektorának zenetörténeti eló'adásai nyomán.
