Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Hermann Egyed: Kísérletek a pálosok visszaállítására a XVIII. század fordulóján
kísérletek a pálosok visszaállítására A 18. SZÁZAD FORDULÓJÁN. 1801. novenber 16-ika emlékezetes nap a magyar szerzetesség történetében. I. Ferenc király ezen a napon értesítette József nádort és a magyar kancelláriát, hogy a bencés, ciszterci és premontrei rendeket a középiskolai oktatás ellátására visszaállítja.1 1802. március 12-én, illetve június 25-én már mindegyik rend meg is kapta a külön diploma restitutionalet s hamarosan meg is történt ünnepélyes beiktatásuk birtokaikba.1 2 Kétségtelen, hogy a király intenciója, hogy t. i. a felvilágosodás következtében erősen megromlott középiskolai szellemet a szerzetesrendek valláserkölcsi szempontból megjavítsák, őszinte volt, de az is kétségtelen, hogy az uralkodót csak ez a meggondolás vezette, nem pedig a 11. József által elkövetett jogtalanság jóvátétele. A szerzetesrendek visszaállítása nem cél, hanem csak eszköz volt, s a király csak annyi szerzetesrendet állított vissza, amennyi éppenséggel szükségesnek mutatkozott a tanügy ellátására. Legjobban bizonyítják ezt a pálos rendtagok sikertelen kísérletei, amelyekkel ők is el akarták érni rendjük feltámasztását. A pálosokat 1786. február 7-én, illetve március 20-án érte el II. József aboliciója. Utóbbi napon a császári biztosok szinte rajtaütésszerűen jelentek meg az egyes rendházakban, hogy az összegyülekezett atyák előtt remdjük halálos ítéletét kihirdessék. Öt hónapi haladék után, tehát éppen augusztus 20-án, már szét is kellett széledniök.3 Az érdemes magyar rendnek végzete mély részvétet keltett a még életben levő, de hasonló sors előtt álló szerzetesrendek körében. Mallyó József jászó-premontrei történetíró jegyezte fel naplójában : «Palma S. Pauli I. Eremitae in florentissimo paradiso Christianissimae Hungáriáé per Divum Eusebium plantata lateque propagata huius anni die 20-a Martii saevo fulmine a praelustri urbe Viennensi adveniente percussa, non per Hungriam solum, ast per omnes Hereditarias terras Suae Mattis Caeo-Regiae, eodem prorsus tempore et hora exaruit». S miután leírta, 1 Staatsarchiv, Wien, Staatsrat, 3782—1801. 2 Meszlényi Antal, A tanító szerzetesrendek visszaállítása (Különlenyomat a bécsi Gr. Klebelsberg Kuno, Magyar Történetkutató Intézet Évkönyvéből), 1933, 24. köv. 1. 3 Császár Elemér, A pálos-rend feloszlatása: Századok, 1911, 412., 415. és 425. 11.
