Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)

Hermann Egyed: Kísérletek a pálosok visszaállítására a XVIII. század fordulóján

64 HERMANN EOYED hogy a császár milyen silányul gondoskodott a szétkergetett pálosok eltartásáról, hozzáteszi : «Quid? si Tibullus Christianus, et quidem Paulinus fuisset, quanto cum enthusiasmo proclamatus fuisset : 0 ! Egone possim tales sentire dolores, Quam mallem in gelidis montibus esse Lapis ! Num, et amara dies et noctis amarior umbra est : Omnia nam tristi tempora feile madunt.»1 Csak a szorosan vett Magyarországon, tehát Erdély és Horvát­ország leszámításával, huszonöt kolostorban nem kevesebb, mint 285 fogadalmas pálos siratta rendje vesztét.1 2 Az eltörölt szerzetesrendek II. József halála után rögtön mozgal­mat indítottak visszaállításuk érdekében, de ezek a kísérletek, bár pozitív visszautasításban csak kevés tényező részéről találkoztak és hivatalosan sohasem kerültek le a napirendiől, eredménnyel nem jártak.3 A pálosokról azonban ezekben a tárgyalásokban alig volt szó. Mire ők is erélyesebb akciót indítottak rendjük visszaállítására s a magyar kancellária 1801. október 8-án kelt javaslata, hogy a bencéseket és pálosokat állítsa vissza, a király elé került, már megtörtént a legfelsőbb döntés, amely a bencés, ciszterci és premontrei rendet állította a magyar közművelődés szolgálatába.4 Pedig éppen a közművelődés szempontjából a pálosok tulajdonkép­pen nagy előnyben voltak a másik három rend fölött. Az eltörlés előtt ugyanis ezek csak egy-egy gimnáziumban tanítottak : a bencések Komáromban, a ciszterciek Egerben, a premontreiek pedig Rozsnyón. A pálosok ellenben a jezsuiták eltörlése után átvették a pápai és sátor­aljaújhelyi latin iskolákat,5 későbben pedig még öt más gimnázuimot is : a szatmárit, sárospatakit (átmenetileg), szakolczait, székesfehér­várit és késmárkit.6 Visszaállításuk mellett tehát még inkább szólott volna pedagógiai múltjuk, mint a többi rendeknél. A visszaállítás iránti kérésük azonban, amelyben már hivatkoznak a másik három rend restituciójára, elkésett. A magyar kancellária a felségfolyamodvány kísérő iratában most már eléggé hidegen kezelte ügyüket. Azt javasolta a királynak, hogy hallgassa meg előbb a hely­tartótanácsot, hogy vájjon a vallásalap megbírja-e ezt az újabb terhet, hiszen ennek kellett volna visszaadnia a pálosoknak is lefoglalt birto­kaikat, s vájjon szükséges-e egyáltalán még az ő visszaállításuk is, miután három rend visszaállításával már elegendő gondoskodás történt 1 Mallyó Josephus, Diarium. (A jászóvári központi könyvtárban levő kézirat.) 2 Császár E., i. h., 417. 1. 3 Meszlényi A., i. h., 6. köv. 11. 4 Staatsarchiv, Wien, Staatsrat, 3695—1801. 5 Findczy Ernő, A magyarországi közoktatásügy története Mária Terézia korában, 1. köt., 164. köv .11. 6 U. ott., II. köt., 339. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents