Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Oetter György: Az Actio Catholica szelleme
AZ ACTIO CATHOLICA SZELLEME 57 idevonatkozó értékes magyar irodalomra. (Cf. Dr. Schütz Antal : Az Ige szolgálatában — A szentségi jegy mivoltáról, 304—362. és Schütz : Dogmatika II, 244—249.) Hiába mondták ezt a tant a XVI. század hitújítói «obscurus barátok találmányának», a szentírási alapokon (II. Cor. 1, 21—22 ; Eph. 1,13; Eph. 4, 30) nyugvó pecséttant a szentatyák után a skolasztika értékesítette a theológiában, a XIX. század közepe óta pedig a theológusok (főleg Scheben) kidolgozták összefüggését más hittitkokkal, nevezetesen az Egyházzal, Krisztus misztikus testével. Három szentség : a keresztség, a bérmálás.és az egyházi rend közöl jegyet. Ez a jegy nem viszonyt jelöl, hanem valóság. Legtöbbször pecséthez hasonlítják a szentatyák, mellyel pl. a hadvezér megjelölte, tulajdonába fogadta a katonáit. A szentségekben Krisztus keze érint minket és kezének nyoma rajta marad a lelkűnkön. A szentségi jegy azt teszi a lelkűnkben, amit a faji jelleg eszközöl az emberben : lelki és testi alkatára hatással van s kiütközik a gondolkodás és cselekvésmódon. (Pl. árjajelleg.) A szentségi jegy a természetfölötti életben bizonyos jelleget ad nekünk, hasonlóvá tesz minket Krisztushoz. Krisztushoz kétféleképpen lehet hasonlónak lenni : természet szerint és ezt a megszentelő malaszt teszi bennünk, azután hivatal szerint és ezt a szentségi jegy eszközli. (V. ö. Pesch : Praelectiones dogmaticae, 1908. VI. 81.) Az egyik nézet szerint a keresztségben közölt jegy a tanítói, a bérmálási jegy a királyi, a papi rend jegye pedig a megszentelői hivatal szempontjából tesz minket Krisztushoz hasonlóvá, míg a másik felfogás az, hogy mind a három szentségi jegy Krisztus főpapi hivatala szerint tesz minket hasonlóvá. Akármelyik nézet legyen is igaz — valószínű, hogy a kettő összeegyeztethető — a szentségi jegy által a lélek megmásíthatatlan vonatkozásba kerül Jézus Krisztus titokzatos testével, az Egyházzal. Mivel pedig az Egyház tagolt és szervezett, a szentségi jegy a tagoltság és szervesség különböző fokain kapcsolja be a lelket Krisztus misztikus testébe. Ennek bizonyítéka többi között az a tény is, hogy a pecséttant az efezusiakhoz írt levél tartalmazza a legvilágosabban, ugyanaz a levél, melynek egyik alaptémája Krisztusnak az ő titokzatos testéhez való viszonya. Halesi Sándor óta általános tanítás nemcsak az, hogy a szentségi jel a hívőket állapot szerint különbözteti (signum distinctivum), hogy a kegyelemre előkészíti (s. dispositivum), hogy Krisztushoz hasonlóvá teszi (s. configurativum), hanem az is, hogy bizonyos keresztény feladatokra kötelezi, (s. obligativum ; S. Th. IV. qu. 8, membr. 4 ; v. ö. Schwane : Dogmengeschichte III, 592.) A jegy a maga természetének megfelelően elsősorban ontológiai lekötelezettséget jelent Krisztus titokzatos teste számára és csak másodsorban ethikai kötelezettséget. A szentségi jegy önerejéből és rendeltetésénél fogva hivatalt, helyzetet jelöl ki számunkra Krisztus misztikus testében és ez a helyzet kötelez aztán annak méltó betöltésére. Milyen helyzetet adnak az egyes szentségi jegyek és mik a helyzetből folyó kötelességek? A három jegy nem olyan viszonyban van egymással, mint azt Oswald gondolta (Die dogmatische Lehre von den hl. Sakramenten, 1887. 35), hogy minden következő jegy az előbbit jobban kivési és erősebben kiszínezi, mint ahogyan pl. tapasztaljuk, hogy a