Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Oetter György: Az Actio Catholica szelleme
58 OETTER GYÖRGY sémi jellegzetesség a kor növekedésével egyre jobban és jobban szokott kidomborodni a faj képviselőin. A jegyek között a különbség nem foko- zati, hanem minőségi : minden egyes jegy más és más tisztet és meghatalmazást ad Krisztus titokzatos testében. Szent Tamás szerint : «minden jegy istentiszteletre ad felhatalmazást ; a pap mint cselekvő felhatalmazást kap, hogy másoknak kiszolgáltassa a szentségeket ; a megkeresztelt mint befogadó, hogy fölvegye a többi szentségeket és valamiképpen ugyanerre vonatkozik a bérmálás is — ad agens in sacramentis pertinet sacramentum ordinis, quia per hoc sacramentum deputantur homines ad sacramenta aliis tradenda ... ad recipientes pertinet sacramentum baptismi, quia per ipsum homo accipit potestatem recipiendi alia Ecclesise sacramenta ... ad idem etiem ordinatur quodammodo confirmatio» (S. Th. III. qu 63, art 6 in c.) Ha Szent Tamás nézetét kimélyítjük és a XIX. századbeli vizsgálódás eredményeként úgy fogjuk fel, hogy a jegy nem egyszerűen istentiszteletre szóló felhatalmazás, hanem Krisztus titokzatos testében való méltóság és felhatalmazás, akkor a keresztségi jegy kötelezi a megkereszteltet az egyetemes papság gyakorlására : elsősorban az önmegszentelődésre, az egyházi rend jegye a hierarchikus papság hármas hatalmának különböző fokon való gyakorlására és — hogy Szent Tamás szavait használjuk — valami hasonlóra kötelez a bérmálási jegy is. Próbáljuk közelebbről meghatározni, hogy mi az, amire a bérmálási jegy kötelez. Az eddig mondottakból következik, hogy ez Krisztus titokzatos testére vonatkozólag nagyobb méltóságot jelent a kereszt- ségnél, kisebbet az egyházi rendnél ; más kötelezettséget jelent mint a keresztségi és mást mint a papi jegy ; a méltóság is, a felhatalmazás is s így a kötelezettség is valahol a kettő között keresendő. A szentatyák tanításában a bérmálási jegyről külön, aránylag nem sok szó esik, bár a IV. század theológiájában a bérmálás a xax’éjjoxijv jegyadó szentség. (Ciryl. Hier. Cat. 18, 33.) Szent Ambrus pl. ennyit mond : «Tudd meg, hogy lelki jegyet kaptál ; a bölcseségnek, értelemnek, stb.-nek lelkét. Megjelölt téged az Isten, megerősített az Úr Krisztus és megadta a Szentlélek zálogát szívedbe». (Unde repete, quia accepisti signaculum spirituale, spiritum sapientiae et intellectus, etc ... Signavit te Deus Pater, confirmavit te Christus Dominus et dedit pignus Spiritus in cordibus tuis. De myst. VII, 42.) Halesi Sándor elődeinek tapogatód- zásával szemben már energikusan kiemeli a bérmálás jegyének önálló jellegét. Szent Tamás csak erőltetve szorít önálló helyet és jelentőséget a bérmálási jegynek. De a XIX. század vonatkozó theológiájában már tisztán látjuk azt. A keresztség az újjászületés szentsége, a bérmálás pedig a Jézusban való nagykorúságé. Benne megkapjuk a Szentlelket mint ajándékozót és ezzel a lélek számára biztosítva van a természetfölötti életben való tetterő, önállóság és kezdeményező erő. Általa a Szentlélek elidegeníthetetlenül tulajdonába veszi a nagykorúvá lett tudatos élettevékenység elvét : az egyéniséget és fölavatja, megszenteli Krisztus országának különleges szolgálatára, amint azt a bérmálás szertartásának liturgiája kifejezésre juttatja. (A homloknak keresztalakban krizmával való megkenése.) A Catechismus Romanus szerint (II. 3, 17)
