Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Kühár Flóris: A vallástörténet problematikája
44 KÜHÄR FLÓRIS pl. sok adatot csak a keresztény írók őriztek meg. (Justinus, Alexandriai Kelemen, Origenes, Arnobius, Firmicus Maternus, Szent Jeromos, Szent Ágoston.) Ugyanígy állt szemben a középkori izlammal és zsidósággal. A hitvédelem késztette Petrus Venerabilis-t a Korán lefordítására, a nagy skolasztikusokat a zsidó és arab vallástudomány és bölcselet megismerésére, Raimundus Lullust az islam elleni tudományos küzdelemre. Az európai népek ősvallásai azonban nem jutottak el az önigazolásnak arra a fokára, mely a vallásból, mint gyakorlatból, kultuszból, szokásból teológiát alkot és ezért nem érezte a keresztény misszió különösebb szükségét annak, hogy velük irodalmilag foglalkozzék. Az újvilág népeinek vallásaival szemben is jóidéig ez volt a misszió álláspontja. Igaz, hogy hamar ajkadtak dicséretes kivételek, mint pl. a franciskánus Bernardino Ribeira de Sahagun (meghalt 1590-ben), akinek Historia universal de nueva Espana1 c. munkája ma már elsőrendű forrása Ó-Mexikó vallástörténetének. Jellemző azonban, hogy ez a kézirat a kortársakat annyira nem érdekelte, hogy százados lappangása után csak 1830-ban fedezte fel és adta ki Lord Kingsborougt. A vallástörténet anyaga, tárgya csak lassankint bontakozott ki az ismeretlenség homályából. Hogy ebből az anyagból tudomány keletkezzék, ahhoz még a megfelelő feldolgozás volt szükséges, melynek előbb saját szempontjait és módszereit kellett tisztáznia. Az anyag nagysága és sokrétűsége természetszerűleg kívánta az egységesítő szempontot. A vallások jóformán beláthatatlan sokaságában módszerként kínálkozott az összehasonlítás. Erről is vette ez a tudomány a maga állandó jelzőjét. Természetes, hogy a hasonlítás csak akkor lehet tudományos módszer, ha megfelelő szempontok irányítják. Ezeknek megjelölésében és kipróbálásában gyakorolta magát a XIX. század vallástörténete. Ma már a vallástörténet tudományának magának is van története. Ezzel azonban csak látszólag zárul le a vallástörténet problematikája. Mert a tudomány anyagának, szempontjainak és módszereinek megléte még mindig nyitva hagyja azt a kérdést : miben is áll maga a történet a vallásban?‘ A következőkben csak rá akarunk mutatni azokra a problémákra, melyek ebben, a látszólag egyszerű kérdésben a kutató elé merednek. Ha módszeresen el is fogadjuk azt, hogy a vallási történésnek ember az alanya (ezzel azonban még nyitva hagyjuk a vallásbölcselet és a hittudomány számára azt, hogy résztvesznek-e transcendens tényezők ebben a történésben), még mindig tovább kísért a probléma : az ember, mint egyed, individuum, hordozza-e a történésnek ezt a folyamát, vagy inkább az ember, mint közösség? Más vonalrendszerbe átírva, ez a kérdés így hangzik : A vallás- történet az alapítók, próféták, reformátorok, szektaalkotók, vallási geniek története-e inkább, vagy tán a valláshordozó tömegeké, akár fajban, népben, társadalomban, államban fejeződjék is ki közösségük, 1 2 1 W. Schmidt: Handbuch der vergleichenden Religionsgeschichte. Münster, 1930. 28. 1. 2 Schütz Antal: Isten a történelemben. Budapest, 1934.
