Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Kühár Flóris: A vallástörténet problematikája
A VALLÁSTÖRTÉNET PROBLEMATIKÁJA 43 Miután így a vallástörténet tárgyát módszeresen beleállítottuk a vallással foglalkozó tudományok körébe, és sajátos helyét meghatároztuk ezen tudományok közt, megadtuk okát is : miért késett a vallás- történet jóformán a XIX. századig? A vallási tudományos reflexió benső nehézsége mellett egyéb okok is késleltették ezen tudomány kialakulását. Először is : a mai vallástörténet nemcsak egy vallással foglalkozik, pl. az egyiptomival, göröggel stb., hanem, a lehetőség szerint, az összes vallásokat vizsgálódása körébe vonja. A tudományos látókör ezen ki- szélesedését meg kellett előznie a Föld meghódításának az európai ember által, aki az antik világból a Herodotos-ok világnéző szemét is örökölte, mely a «barbár» népekben nemcsak rabszolga-anyagot lát, rájuk nem a magasabb kultúrában felnőtt ember megvetésével néz, hanem az emberi tudományt kiváltó csodálkozó érdeklődéssel. Ennek az érdeklődésnek nem idegen semmi, ami az emberhez tartozik. A Földnek az európai ember által való meghódítását nyomon követte : a Föld és az Ember felkutatása, megismerése. Tagadhatatlan, hogy a megismerésbe sok gyakorlati érdek : a hódítás, gazdagodás, telepítés, kereskedelmi érintkezés, kapcsolódott bele. A gyakorlati érdekek pedig önmagukban késleltetni szokták a tudományt. A keresztény hitterjesz- tesnek is gyakorlati céljai voltak és vannak, csakhogy hasonlíthatatla- nok az előbb említettekhez. Julianus barát, Montecorvinói János, Xaveri Szent Ferenc is hódítani indultak : lelkeket hódítani Krisztusnak. A misszió magával viszi a vallás, az Egyház terjesztésének gyakorlati érdekét. A bennszülöttek vallásának megfigyeléséhez iskolázottabb szeme van, mint a conquistadornak, kalóznak, rabszolgavadásznak. De a missziós szem is csak akkor válik alkalmassá tudományos megfigyelésre, ha elfogulatlan tárgyilagossággal tud nézni, ha megfigyelését nem gátolja és zavarja az az a priori értékelő mozzanat, mely az igaz vallás birtokosát a «pogányok, babonáinak, tévtanainak, bálványainak» láttára elfogja. Ez az a priori értékelés — igazában : megvetés — rokon azzal a nézéssel, azaz lenézéssel, mellyel az antik ember tekintett mindarra, ami az ő kultúrájától különbözött. Az ember lényével együtt járó adottság ez, melyet a vallási meggyőződés könnyen fokoz a magasba. Tagadhatatlan, hogy a mai vallástörténet sokat köszönhet a Földet meghódító hősöknek és kalandoroknak ; tudományos anyagának jelentős részét merítheti megfigyeléseikből. Még többet köszönhet a hithirdetőknek, ugyancsak az anyaggyűjtés terén. Az «újvilág» a vallás terén is új világot tárt fel. Azonban az is kétségtelen, hogy a keresztény misszióban sem volt meg mindig az a tárgyilagos szemléletmód, mely a népek eredeti vallását legalább a tudományos kutatás számára megőrizte volna krónikáiban, feljegyzéseiben. Ma — jórészt a missziósok adatgyűjtése révén — a vallástörténet sokkal jobban ismeri a már kihalófélben levő «vad» népek vallását, mint az európai népek ősvallását. Mily nehéz pl. a magyarság ősvallásáról valamit is tudományos biztossággal állítani ! A keresztény misszió és hitvédelem a hellénizmus idején behatóan foglalkozott az egykorú vallásokkal. A misztériumokra vonatkozólag
