Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Rogács Ferenc: II. Rákóczi Ferenc áldozási imái
A TERHESSÉG MEGSZAKÍTÁSÁNAK KÉRDÉSÉRŐL 359 kölcsi törvényt, mely szerint a jó cél nem szentesíti a rossz eszközt (non sunt facienda mala, ut eveniant bona), a keresztény államok ugyancsak elismerik, anélkül azonban, hogy sokan azt a törvényt mindenütt és minden alkalommal következetesen alkalmaznák. A hivatásuk magaslatán álló orvosok mindnyájan elismerik azt, hogy a terhesség erőművi megszakítása a természet rendjébe ütköző beavatkozás és mint ilyen a női szervezetre egyáltalán nem közömbös, sőt akárhányszor ártalmas. Ámde az élő magzat megölése az élet megőrzésére és megmentésére hivatott orvostudománynak sem lehet a célja. A törekvés a klinikák és kórházak nőgyógyászati osztályainak vezetői részéről nemcsak nálunk, hanem általában külföldön is arra irányul, hogy terhesség megszakítást lehetőleg ne kelljen végezni. Sőt — amint Winter tanár említi — arra kell törekednünk, hogy a művi vetélések lényeges csökkentéséhez, illetőleg teljes kiküszöbölésüket célzó ideális állapothoz minél előbb eljuthassunk. Tekintettel arra, hogy az orvosi iskolák emberöltők óta bizonyos esetekben a vetélések terén orvosi javallatok szükségességét mindig tanították, ez a felfogás annyira meggyökeresedett, hogy azt még egyes, egyébként hívő kát. orvosok is vallják, abból indulva ki, hogy az anya élete értékesebb a problematikus magzat életénél és ezért az anya életveszélye esetén inkább a magzat életét kell feláldozni. Ha az orvos nem ezt az utat választja, megtörténhetik, hogy a nő halála esetén műhiba címén a büntető törvény- könyvvel jut összeütközésbe. Mindazonáltal azt tapasztaljuk, hogy az orvosi tanítás mindinkább azt a jelfogást kezdi érvényesíteni, amelyet a kát. erkölcsi felfogás is vall. Hiszen a szülészeti tankönyvek azt az elvet hirdetik, hogy a betegséget kell a terhesség szövődményének tekinteni és azt kell kezelni a terhesség épségbentartása céljából, nem pedig fordítva, a terhességet megszüntetni a betegség gyógyítása céljából. Csakugyan az orvosi tudomány haladása már olyan eredményeket ért el, hogy nem egy esetben, amikor azelőtt könnyen művi vetélést javaltak, manapság konzervatív kezeléssel igyekeznek a terhességet megtartani, de egyúttal az anya életét is megmenteni. Bizonyos, hogy mi kát. orvosok akkor jutunk a kát. erkölcs által megjelölt elvi magaslatra, ha az abortus kérdésében úgynevezett orvosi javallatot nem fogadunk el. Hogy az orvostudomány haladásának iránya erre az ideális állapotra törekszik, a megfigyelő előtt nem lehet kétséges. Az abortus terén nem egy esetben az orvosok részéről talán a túlságos aggály az, ami a javallat felállításának alapjául szolgál, mert hiszen vannak tapasztalatok, amelyek szerint konzervatív kezeléssel a művi vetélésre indokoltnak tartott esetek beavatkozás nélkül is meggyógyultak. Ma már ott tartunk, hogy olyan tekintélyek, mint Korányi professzor is, ajánlják az abortus kérdésében az orvostudomány régi álláspontjának sok szempontból való revideálását. így pl. Korányi azt állítja, hogy a tuberkulotikus terhes nő csecsemője, nagyon kivételes esetektől eltekintve, normális csecsemőként születik meg és ha az anyai fertőzéstől megóvják, ép marad és ennélfogva gondozás esetében teljes értékű. A nemrégen
