Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Rogács Ferenc: II. Rákóczi Ferenc áldozási imái
358 BOCHKOR ÁDÁM lőtt elfogadásra, amely a könnyelműen javait művi vetélések végzését lényegesen megszorítja és ezáltal nemcsak nemzeti érdeket, hanem orvos-etikai célt is hivatva van szolgálni. (Minich, Tauffer). Az Orvosszövetség memorandumának lényege az volt, hogy a terhesség orvosi, művi félbeszakítása csakis az anya életét és egészségi állapotát komolyan veszélyeztető indokból teljesíthető. A beavatkozás szükségessége mindenkor csak előzetes orvosi tanácskozás alapján állapítható meg. A tanácskozás lehetőleg 3, kivételesen azonban 2 orvos igénybevételével történjék. A tanácskozás eredményéről jegyzőkönyv veendő fel, amelyben az észlelt tünetek felsorolása kíséretében a beavatkozás szükségessége részletesen indokolandó. A terhesség művi félbeszakításáról megfelelő jelentés a tiszti orvosnak beküldendő. Ha a gyakorlatban a művi vetélések javallatának, illetőleg a művi vetélés elvégezheté- sének ezt a megszigorítását az országban sikeresen keresztül lehetett volna vinni, az abortus kérdése terén máris jelentős lépésről lehetne beszámolni. A gyakorlat azonban, amint mindnyájan jól tudjuk, ezt a vérmes reményt nem váltotta valóra. A büntetőtörvénykönyvnek a terhesség megszakításával foglalkozó 285. és 286. §-a, amint az a törvény szövegezéséből kitűnik, a művi vetélést végző orvosra is vonatkozik. A törvény ugyan nem említi meg külön az orvost, de azokban a szavakban, hogy «aki a teherben levő nő méhmagzatát... szándékosan elhajtja vagy megöli», a javallatok alapján magzatelhajtást végző orvos is bentfoglaltatik. A bírósági gyakorlat mégis úgy alakult, hogy az anya életét és egészségét komolyan veszélyeztető indokból végzett magzatelhajtás esetén az orvos büntetlenül marad. Az a körülmény, hogy egyébként sem a német, sem az osztrák büntető törvénykönyv, sem a francia Code pénal és az angol Criminal Law Amendment Act nem említik az orvosi javallatok alapján végezhető abortust, arra utal, hogy a törvény szelleme a keresztény erkölcsi normákból veszi az eredetét. Ez a szellem a művelt államoktörvénykönyvei- ben úgyszólván mindenütt fellelhető. Viszont azt sem szabad felednünk, hogy különösen azokban az államokban, ahol a szociáldemokrácia nagyobb szerepet játszik, Szovjet Oroszországról nem is szólva, a büntetőtörvénykönyvek eredeti keresztény jellege jórészt elhomályosult. Ha a kérdést a kát. erkölcs szempontjából tekintjük, magzatelhajtást úgynevezett orvosi javallat alapján sem lehet végezni. Nem pedig azért, mert a magzat is lélekkel bíró élő lény, amelynek szándékos elhajtása illetőleg megölése az anya érdekében sincsen megengedve. A magzat már a fogamzás pillanatától kezdve él s így azt a régi tanítást, amely a magzatot a terhesség elején (40 nap a fiúknál és 80 nap a leányoknál) léleknélküli lénynek tekintette, megdöntöttnek kell tartani. Magzatelhajtást tehát a terhesség korai időszakában sem szabad végezni, mert ez is ölési cselekmény. Ezt pedig nemcsak az erkölcsi törvény, hanem az állami törvények is tiltják, noha a magzatelhajtás elbírásánál nem mindenütt érvényesül a törvény szigora. Azt a másik er-
