Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)

Rogács Ferenc: II. Rákóczi Ferenc áldozási imái

356 BOCHKOR ÁDÁM A század kezdete óta a vetélések száma erősen felszaporodott. Buda­pest területén 10 év alatt, vagyis 1919—1928-ig 199.739 szülés történt, ebből 16.379 vetélés, tehát 8.2%. Oroszország 1917 novemberében a magzatelhajtás büntetését megszün­tette, illetőleg azt az 1920. évi no­vember 18-iki törvényben szabályozta Eszerint a terhes nőt nem büntetik. A legális abortust díjmentesen végzik. Nőkből és orvosokból álló bizottság állapítja meg az abortus szükséges­ségét. Abortust csak orvos végez­het. De ha orvos, vagy más sze­mély engedély nélkül végzi, meg­büntetik. Az abortusok száma fel­szaporodott, ezzel szemben a vetélés­ből eredő halálesetek száma csökkent. A törvény lazasága ellenére a titkos abortus főleg vidéken gyakoribbá vált. Moszkvában 1909-ben 100 szü­lésre esett 3.8, 1913-ban 9.3, 1921-ben 18.7, 1925-ben már 31.4, 1926-ban 54.7, 1927-ben 75.0%. Szentpétervárt a viszonyok még rosszabbak, mert 1924-ben 21.1%, 1925-ben 43.2, 1926- ban 50.8, 1927-ben 88.3, 1928-ban 139.1% vetélés esett. Feltűnő ezekből az adatokból, hogy az abortus arány­száma mennyire meghaladja a többi európai államok vetélésének arány­számát. A magzatelhajtás büntetlen­ségét a szovjet törvényei három elvi jelentőségű megállapításból vezetik le: 1. A magzat élete védelemre nem érdemes jogtárgy. 2. Minden nő saját maga dönti el, hogy anya legyen-e. A teste feletti önrendelkezési joga folytán méhmagzata felett is büntet­lenül rendelkezhet. 3. Az abortus kér­dését etikai megfontolások nélkül, kizárólag fizikai hygienes szempontok szerint kell megoldani. A szovjetnek ez az elvi álláspontja éppen eléggé rávilágít materialista-atheista fel­fogására, amely a keresztény világ­nézettel homlokegyenest ellenkezik és az emberi társadalomnak nemcsak erkölcsi, hanem biológiai értékeit is veszélyezteti. Ha a magzatelhajtás biológiai jelentőségét közelebbről akarjuk meg­érteni, tudnunk kell, hogy a terhesség a méhnek olyan élettani állapota, amely a női szervezetnek az új lény kifejlesztése és táplálása céljából bi­zonyos élettani és hormonális átala­kulásával jár. Ennek a közleménynek nem lehet a célja, hogy ezt az át­alakulást részletesen ismertesse, csu­pán arra akar reámutatni, hogy a terhesség a szervezet finom korrelá­ciójában oly fontos szerepet játszó belső szekréciós mirigyekkel (pete­fészek, pajzsmirigy, hypophysis, mel­lékvese stb.) szoros élettani vonatko­zásban áll. Ez a sokszoros összefüggés tovább menőleg az anyagcserében, az idegrendszer ingerlékenységében, sőt a csontrendszerben is bizonyos tekin­tetben megnyilvánul. A terhesség aránylag hosszú ideje eléggé mutatja, hogy az itt végbemenő folyamatok nem rohamosan, hanem fokozatosan fejtik ki hatásukat a női szervezetre. A szü­lés utáni időszak, a gyermekágy és még az utána következő nehány hét a szervezet fogamzás előtti állapotához való lassú visszatérésének, illetőleg az immár fölöslegessé vált alkotó ele­mek lebontásának az ideje. Ez az egész folyamat, a fogamzástól kezdve a terhesség idején át egészen a szü­lést követő visszafejlődés befejező­déséig, a fokozatosság és szabály- szerűség jellegét viseli magán. Ter­mészettörvény ez, amelyet minden­

Next

/
Thumbnails
Contents