Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Rogács Ferenc: II. Rákóczi Ferenc áldozási imái
II. RÁKÓCZI FERENC ÁLDOZÁSI IMÁI 349 francia cikornyával.1 Hogy a francia szövegezés kinek a műve, azt bajos eldönteni. Hihető, hogy Rákóczi francia titkára, Bechon, legalább is átstilizálta. A francia szöveg könnyedebb, mert a latin tömörséget feloldja, azért jóval terjedelmesebb is. Rákóczi lassan dolgozott aszketikus művein. Áldozási fohászai sem készültek egyfolytában, hanem időközönkint, amint hangulata volt. Előzőleg áldozásaiban átélte őket s csak azután foglalta írásba. Az egyes fejezetek összeállítása és szerves kapcsolata arra a feltevésre jogosít, hogy egy éven belül készültek. Hogy életének melyik időszakában, arra csak belső érvek alapján lehet némileg következtetni. Mindenekelőtt elhatározó a kérdés eldöntésében az a lelkűiét, amely belőlük visszasugárzik. Az egész ciklus azt érezteti, hogy az író szenvedélyei teljesen lehiggadtak, és az Istenbe való bensőséges bekapcsolódás békés harmóniát áraszt a lelkére (30—31). A természet kettőssége ugyan állandó küzdelmet vált ki belőle — ki is volna attól ment —, de a lélek azért lefegyelmezett és egyensúlyozott. Ilyen lelkiállapota pedig Rákóczinak csak a rodostói magányban volt. A felkelés nyugtalan éveiben semmiesetre sem írt áldozási imákat. Szerkesztett ugyan akkoriban tábori imákat, de ilyen természetű szemlélődések megírására sem ideje, sem alkalma nem volt, és ami a legfőbb, nem is volt még akkor gyakori áldozó. Csak azért említem ezt, mert Asztalos Miklós legújabb Rákóczi-életrajzából1 2 mintha valami ilyesféle sejttetést lehetne kiolvasni, mikor a kétféle «Aspirationes» összekapcsolásával, vagy egyéb félreértés következtében azt mondja: «Irt Rákóczi egy a szentáldozás előtt és után való 32 elmélkedésből álló tábori könyörgés-sorozatot». Mellékesen megjegyzem, hogy ugyancsak ebben az egyébként szimpatikus műben, valószinűleg forrásának félreértése folytán, olyan megállapítás is található, hogy a «janzenizmus felé hajló Rákóczi nem tűrte meg maga körül a hiú világi irodalmat» és hogy ezt az irányt rodostói könyvtárában mindössze három könyv képviselte... a harmadik : Szent Teréz önéletírása ! Nem írhatta áldozási fohászait párisi tartózkodása idején sem (1711—1717), egyrészt mert lelki életet ennek az időszaknak csak utolsó két évében élt, s másrészt, bár ott már hetenkint rendszeresen áldozott,3 de nem volt kellő nyugalma elmélyedésre, hiszen előző este illetőleg aznap reggel észrevétlenül eltűnt és a grosboisi szerzetesekhez ment gyónni-áldozni, s délelőtt már megint az udvari társaságban vett részt. Lelkigyakorlatai alatt sem, mert akkor más dolgokkal foglalkozott.4 1 Jellegzetes hatások Szalézi Szent Ferenc nyelvezetéből : le coeur du coeur (436.), l’immuable immutabilité (457.), Vérité incarnée visiblement invisible (469.) 2 II. Rákóczi Ferenc és kora. Budapest, 1935. 3 Conf. 240. * Conf. 77., 149., 241., 250., 254.
