Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)

Angeli Ottó: Különféle szempontok a liturgikus mozgalom értékelésénél

KÜLÖNFÉLE SZEMPONTOK A LITURCL, MOZGALOM ÉRTÉKELÉSÉNÉL 341

változatlan, addig az utóbbit az Egyház megváltoztathatja. A két elem együttesen alkotja a teljes (totalis) liturgiát, mint azt fentebb meghatároztuk.

Szemelőtt tartva azt a bölcseleti elvet, hogy egy dolognak legtökéletesebb meghatározását alkotó okainak feltárása adja, megkíséreljük a liturgiát is meghatározni okai alapján. A liturgia létrehozó oka elsősorban maga Krisztus, aki, mint az emberi nem Megváltója és Főpapja, megállapította a liturgia lényeges elemeit (causa efficiens primaria), továbbá az Egyház, mely Krisztus megbízásából tovább építette a liturgiát accidentalis elemekkel (c. eff. secundaria). A liturgia anyagát (c. materialis) alkotják mindazok a cselekmények és szövegek, melyek jelenleg az Egyház hivatalos szertartáskönyveiben foglaltatnak. Formája (c. formalis), mint láttuk, az Egyház papi hatalma, mely az Egyház, végelemzésben Krisztus cselekményeivé avatja a liturgikus cselekményeket. Célja (c. finalis) Isten lehetőleg méltó dicsőítése, mely vagy közvetlenül valósul az Istennek kifejezett tiszteletben (főképen a szentmiseáldozatban és a zsolozsmában), vagy pedig közvetve, az emberek megszentelése, üdvözítése által (főképen a szentségekben és szentel- ményekben). Mindezek alapján a liturgiát a következőképen határozhatjuk meg : A liturgia azoknak a Krisztustól rendelt és az Egyház által továbbépített istentiszteleti cselekményeknek és szövegeknek az összessége, melyek az Egyház hivatalos szertartáskönyveiben foglaltaknak, s melyeket az Egyház nevében és megbízásából, Krisztustól kapott (általános vagy különleges) papi hatalommal felruházott egyének végeznek Isten dicsőítésére és a lelkek megszentelésére a megváltás müvének folytatásaképen.

Ezzel, azt hisszük, eléggé kifejtettük a liturgia fogalmát. Hátra van még, hogy a liturgiában való részvétel fogalmát is tisztázzuk. Erre annál is inkább szükség van, mivel ebben a dologban a lit. mozgalom hívei sem különböztetnek mindig szabatosan. A liturgia, mint nyilvános istentisztelet, fogalmából következik, hogy a liturgikus cselekményt a vallásos közösség képviselője, papja végzi, úgy azonban, hogy abban a közösség tagjai is valamiképen részt vesznek. Ez a részvétel vagy belekapcsolódás többféle módon, illetve fokban lehetséges. A liturgia ugyanis, mint istentiszteleti cselekmény, lényegében erkölcsi cselekedet (actus moralis), melynek minden értéke a belső lelkűiéitől, a szellemi képességek (értelem és akarat) közreműködésétől függ. Isten imádásának «lélekben és igazságban» kell történnie. De ez a belső lelki istentisztelet a liturgiában külsőleg is kifejezésre jut érzékelhető szavak és cselekmények által. Mármost a liturgián jelenlevő híveknek is elsősorban lélekben kell a liturgián részt venniök, értelmüket és akaratukat kell Istenre irányítaniok, azaz gondolatban és érzelmekben kell egyesülniük a liturgiát végző pappal. Ez a benső, lélekben való részvétel kétféleképen történhetik : vagy csak általában irányítjuk lelkünket a liturgikus cselekményre, főképen annak lényegére, vagy pedig különlegesen is