Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Angeli Ottó: Különféle szempontok a liturgikus mozgalom értékelésénél
342 ANQELI OTTÓ követjük a liturgia menetét, magunkévá tesszük a liturgia accidentalis elemeiben rejlő gondolatokat és érzelmeket is. Másrészt pedig, miután a liturgia nem pusztán belső istentisztelet, hanem külső cselekményekben és szavakban is megnyilvánul, azért lehetséges, hogy a hívek is a liturgiába való belső belekapcsolódásukat a liturgiát végző pap analógiájára külsőleg is kifejezzék. Mindezek alapján a liturgiában való részvételnek összesen négyféle módját, illetve fokát különböztethetjük meg, melyek közül az első kettőt általános vagy lényeges, a másik kettőt különleges (speciális) vagy accidentális részvételnek nevezhetjük. Nézzük már most ezeket a fokokat egyenkint ! A liturgiában való részvételnek legalsó, minimális foka abban áll, hogy a hívő a liturgikus cselekményen testileg jelen van éspedig legalább is külső figyelemmel (attentio externa) és valamelyes szándékkal (virtuális, sőt sokszor elég a habitualis szándék is). Ez a fok okvetlenül szükséges ahhoz, hogy valaki a liturgián érvényesen vehessen részt. Aki nemcsak érvényesen, hanem ezenfelül még méltón, a liturgikus cselekmény szent jellegének, méltóságának megfelelően akar résztvenni a liturgiában, annak a mondottakon kívül benső figyelemre (attentio interna) és tényleges áhítatra kell törekednie, azaz megfelelő áhítatos érzelmekkel és gondolatokkal kell a szertartásos cselekményen résztvennie. Ez a liturgiában való részvételnek a második foka. Ennek a foknak megfelel az, amikor pl. valaki privát imádságokkal, esetleg elmélkedve «hallgatja» a szentmisét. A liturgiában való részvételnek eddig említett két fokát általános vagy lényeges részvételnek neveztük, mivel a részvétel csak általánosságban irányul a liturgikus cselekményre, annak csak lényeges jellegét (istentisztelet) tekinti, nem nézi annak külső, accidentális kiépítését. A liturgiában való részvételnek további két fokát ezzel szemben különleges (speciális) vagy accidentális részvételnek nevezzük, mivel itt a hívő a liturgiát körülvevő különleges imádságok, szövegek, cselekmények segítségével egyesül a liturgiát végző pappal, a liturgiának nemcsak lényegét tekinti, hanem accidentális elemeit is magáévá teszi. Éspedig, ha ez a különleges bekapcsolódás a liturgiába tisztán belsőleg történik, ez a részvétel harmadik foka. így pl. ha valaki Missaléval kezében csendben követi a miséző papot. A liturgiában való részvételnek negyedik fokán pedig a hívő már nemcsak bensőleg követi a liturgikus cselekményeket és szövegeket, hanem a liturgiában való részvételét külsőleg is kifejezésre juttatja pl. azáltal, hogy az ünnepélyes misén segédkezik, a kórus szerepét énekli, felel a miséző papnak, esetleg a többi résztvevőkkel együtt közösen recitálja a mise vagy zsolozsma szövegét, sőt bizonyos cselekményeket is végez (felállás, térdelés, meghajlás, keresztvetés stb.). A liturgiában való különleges részvételnek ezt a külsőleg is megnyilvánuló módját nevezzük aktív, cselekvő részvételnek. Miután ez a részvételi mód az előbbi fokozatokat is magában foglalja, másrészt felöleli a liturgián résztvevő hívő összes képességeit, nevez
