Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Meszlényi Antal: Szelepcsényi prímás és Északmagyarország rekatolizálása (1671-75)
334 MESZLÉNYI ANTAL toztak. Mert mihelyst a császáriak ki tudták őket verni az egyes várakból és városokból, menekülniük kellett a prédikátoroknak is s az ilyen helyek újból a kát. klérus birtokába jutottak, ahol az előbbi munkát tovább folytatták. Szelepcsényi az idő kedvezőre fordulásával ezen a téren sohasem tartott szünetet. De más úton is erősítgette a katolicizmus frontját. Mint Jani Ferenc a bíborosok előtt elbeszélte (1683), palotája tárva-nyitva állott a protestáns főurak előtt, kik sűrűn megfordultak nála s ezeket nyájas modorával iparkodott visszatéríteni. Vitára kelt a legképzettebb prot. prédikátorokkal s ha meggyőzte őket a kát. hitrendszer helyességéről, nemcsak visszafogadta, hanem megélhetésükről is gondoskodott. Történetírásunk Szelepcsényit zsugori főpapnak ismeri.1 Jani szavai viszont az ellenkezőt bizonyítják. Szerinte az érsek igen sok szegény családot támogatott s nagyösszegű pénzekkel segélyezett. Sokat fordított új templomok építésére, a régiek restaurálására. Több városban telepített meg szerzeteseket, akiktől példás életet követelt s erre szerény és buzgó életmódjával maga adott jó példát. Kivette részét a pasztorációs munkából is. Gyakran felkereste vidéki híveit s szentbeszédeivel és a szentségek kiszolgáltatásával mélyítette bennük a kát. hitet. Időt szakított a tartományi zsinat megtartására is. Ezt különösen időszerűvé tették a francia papságnak ú. n. gallikán tételei. Képviselői ugyanis 1682 márciusában gyűlést tartottak Párisban s itt négy tételben kimondták, hogy a fejedelmek világi ügyekben nincsenek az egyháznak alávetve ; a konstanzi zsinatnak végzése, mely az egyetemes zsinatnak felsőbbségét a pápa fölötte megállapítja, érvényesnek tekintendő ; a szentszék joghatóságát, az egyetemes egyház törvényei és Franciaországban a régi szokások korlátozzák ; a pápák végzéseinek a csalhatatlan jellegét csak az egyetemes egyház hozzájárulása adja meg.1 2 XIV. Lajos ezeket a tételeket nyilvánosakká tette, XI. Ince pápa pedig, mivel nem akarta, hogy ezek elítélésévé! Franciaországot a nyilt szakadásba kergesse, egyelőre hallgatott róluk. Ellenben azt várta, hogy Rómán kívül induljanak meg ellenük a tiltakozások. A tételek nálunk is ismeretessé váltak, sőt terjedni kezdtek. Szelepcsényi, hogy ezt megakadályozza, augusztus elején Pozsonyban megtartotta a tartományi zsinatot, amely eltiltotta a négy tételnek az olvasását, elfogadását és hirdetését addig is, míg az apostoli szék csalhatatlan ítélőszéke rendelkezik, továbbá a trienti hitvallás összes cikkelyeit elfogadta, végre a szentszék iránti hűséget nyomatékosan hangoztatta.3 Szelepcsényi ezen zsinati határozattal Európa országai között a legelső volt, aki állást foglalt a francia klérus határozatai ellen s így övé 1 V. ö. Angyal Dávid : i. m. I. 50. 1. 3 Fraknói V. : Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel. III. 495. I. 3 U. o. 405—6. 1.
