Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Meszlényi Antal: Szelepcsényi prímás és Északmagyarország rekatolizálása (1671-75)
SZELEPCSÉNYI PRÍMÁS ÉS ÉSZAKMAQYARORSZÁO REKATOLIZÁLÁSA 333 punk, amely szám azonban csak a megemlített helyekre vonatkozik, de nem valamennyire, hiszen foglalások történtek a katolikus földesurak székhelyein is.1 V. Az általános korrajz, a megtérésekről s a templomok lefoglalásáról szóló kimutatás alkotta Szelepcsényi kimutatásának a gerincét. Ez már 1676 tavaszán elküldésre készen állt, azonban még 8 évig váratott magára. Mi lehet ennek az oka? A vatikáni levéltárban végzett kutatások nem adnak rá feleletet. De nincs nyoma az esztergomi prímási levéltárban sem. Az ú. n. Szelepcsényi-akták az Archivum Vetusban találhatók s mindössze egy fasciculusban 23 darabot foglalnak magukban, az 1669—1685 közötti időből. Ezek azonban mind más természetűek s így nem derítenek világosságot kérdésünkre. így tehát hozzávetésre vagyunk utalva. A legvalószínűbbnek látszik, hogy Szelepcsényi kimentő levele ellenére is megváltoztatta eredeti tervét s személyesen akarta átadni relációját a pápának. Ezt alátámasztja az a körülmény is, hogy szóbakerült bíborossá való kreálása, amit Lipót sürgetett a szentszéknél. A prímás tehát ügy gondolta, hogy személyes megjelenése jó hatást keltene Rómában s talán ezért várakozott az alkalmas időre, hogy elutazhasson. Ez azonban csak nem akart bekövetkezni. Sőt a politikai helyzet évről-évre zavarosabb lett, úgyhogy Szelepcsényi, mint a király helytartója, nem hagyhatta el az országot. Az üldözések ugyanis fokozták az elégületlenséget, ez pedig a bujdosók számát. Mikor már elég erősnek érezték magukat, 1678-ban élükre állt Thököly Imre s nyíltan is kibontották a felkelés zászlaját. Rövid idő alatt, kevés kivétellel, kezükbe került az egész felföld. Szelep- csényit megdöbbentette ez a gyors térfoglalás, annál is inkább, hiszen ahol a kurucok megvetették lábukat, ott kamatostul adták vissza a katolikusoknak a kölcsönt. A térítést azzal bosszulták meg, hogy a kát. lelkészeket elűzték parochiájukról, vagy elfogták s közülük többet ki is végeztek.1 2 Helyükre ismét prot. prédikátorokat állítottak s ugyancsak nekik juttatták vissza az elfoglalt templomokat is. Ez azonban csak addig tartott, míg az erőviszonyok meg nem vál1 Szekfü Gyula idézett munkájában (363. 1.) 40—60-ra teszi a Dunántúl s a nyugati felföld egyes vármegyéiben a protestánsok által elvesztett templomok számát. Viszont a protestánsoknak 1681 dec. 8-án beadott memoranduma 26 megye területén 890 templom elvesztését sérelmezte. V. ö. Zsilinszky Mihály : A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai, III. k. (1647—1687). Budapest, 1893. 497—504. 1. Egybevetve a két adatszámot Gubassóczyéval, Szekfüét alacsonynak, a memorandumét pedig magasnak kell tartanunk. 2 Megöltek összesen 22 papot. Megraboltak és megkínoztak 47 plébánost és szerzetest bujdosni volt kénytelen menni 23 plébános. V. ö. Karácsonyi János: i. m. 160. 1.
