Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Tóth Tihamér: A selejtező (negatív) eugenika
30 TÓTH TIHAMÉR kiadásában megjelenő könyvek megengedettnek hirdetik a kriminál- politikai sterilizációt. A Staatslexikon pl. így ír : «Als Strafe zur Sühne für begangene Verbrechen ist die Sterilisierung auch nach dem Rundschreiben («Casti Connubii») zulässig».1 A Buchberger-féle «Lexikon f. Theologie und Kirche» szerint a «Casti Connubii» nem foglal állást a kriminál-politikai sterilizálás megengedettsége kérdésében.1 2 Ugyancsak a megengedettség mellett foglal állást a német katolikusok legelső eugenikus kutatója, Hermann Muckermann is.3 B) De még ha az encyklika enyhítettebb szövegét olvassuk is, abból is csak az vehető ki, hogy a kriminál-politikai sterilizáció ellen az Egyház esetleg nem szólalna föl. Arról azonban semmiképpen sem szól a pápa, hogy ezt a büntető eljárást célravezetőnek tartja-e. És valóban azt kell mondanunk : ha megengedhető is, de nem célravezető. Büntetésből valóban megengedhető. Az állam, ha a közjót kell védelmeznie, a gonosztevőket meg is ölheti, annál inkább megcsonkíthatja. Azonban jogbölcseleti szempontból észre kell vennünk, hogy a büntetésnek valami kellemetlennek és nem kívánatosnak kell lennie és semmiesetre sem lehet büntetés az olyasmi, amit az illető tulajdonképpen szívesen elfogad. Csak így lehet a büntetésnek elrettentő, javító hatása. Ámde a sterilizációnak éppen ez a nem kívánatos oldala hiányzik. A gonosztevők legnagyobb része úgysem vágyik gyermekek után; a gyermek nekik rendesen csak kellemetlen, nem kívánt következménye az ösztönös életüknek. A gonosztevőknek a sterilizáció tehát inkább ajándék, így érthető az a különös jelenség, hogy mikor az Egyesült Államokban bevezették a büntető sterilizációt és elsőízben egy megrögzött, vén bűnözőn végrehajtották, egész tömeg fiatal fegyenc kérte, hogy rajtuk is hajtsák ezt végre. Németországban pedig a hamburgi fajtisztasági bíróság közlése szerint 1934 június 15-ig 1325 indítványt nyújtottak be sterilizáció elrendelése céljából, de ezek között 782-en maguk kérték a sterilizációt. Tehát gyakorlatilag a sterilizáció éppen nem büntetés. Mert nem lehet az büntetés, amit az emberek előszeretettel maguk kérnek. Vegyük még hozzá, milyen szörnyű következményekkel járna éppen a legveszedelmesebb egyéneket rászabadítani ezzel a szabadságlevéllel az emberi társadalomra. A sterilizált egyének ösztönös élete még erősebb, mint a többieké. El kell gondolni, hogy milyen rettenetes morális züllés lesz ennek következménye. Ezért tehát ha a büntetőjogi sterilizációt erkölcsi okokból elítélni nem is lehet, gyakorlati okokból mégsem tudjuk elfogadni büntetés gyanánt. Annál kevésbbé, mert van megfelelőbb és kielégítőbb egyéni büntetés, pl. a tartós őrizetbevétel. Míg viszont a sterilizáció olyan veszedelmes fegyver, mely bumeráng módjára visszaszállhat arra, aki eldobta azt és súlyos sebet ejthet rajta. Tóth Tihamér. 1 Staatslexikon. 1932. V. 108. 2 1931. III. k. 844. 1. A «Der grosse Herder» lexikon 4. k. 494. 1. szerint pedig az eugenikus sterilizációt elítéli az encyklika, de a lexikonban nem történik említés a kriminál-politikai sterilizációról. 3 Eugenik und Katholizismus. 1933. Metzner Verlag. Berlin. 32. és 34. 1.
