Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Szamek József: A Szentlélek és a természetfölötti élet Scheeben theologiájában
322 SZAMEK JÓZSEF S mivel ezt nem kívülről történő létesítéssel, hanem személyes bennlakásával belülről teszi, formai oka lehet ezen a módon a természetfölötti létnek. S ha az unió hypostatica-ban nem fenyeget a két természet egybeolvadásának a veszedelme, még kevésbbé fenyegethet ebben az informálásában. A teremtmény megmarad teremtménynek, az Isten Istennek. * * * Scheeben jelen tétele egy másik problémát is fölvet. Mégpedig azt : Marad-e hely az ilyen elgondolásban a teremtett megszentelő kegyelem számára? Annál is inkább utána kell járni ennek a kérdésnek, mert a Tridentinum (sess. 6. cap. 7.) a természetfölötti élet (justificatio) egyetlen formai okát a teremtett kegyelemben jelöli meg. Grande- rath kritikája is közvetlenül erről az oldalról kezdi ki Scheeben megállapítását. Eleinte ugyan egy kissé méltánytalanul is. Mert imputálja Scheebennek azt, hogy a teremtett kegyelmet kihagyja számításából. Pedig nem hagyja ki. A Dogm. 168. §-a hosszasan tárgyal róla s ott megtalálható mindaz, amit a theologiai közfelfogás is tart a megszentelő kegyelemről. Ennek letárgyalása után folytatja csak a 169. §-ban a teremtetlen kegyelemmel, s azzal zárja, hogy részletesen ismerteti a kettő között levő összefüggést. S itt több alkalommal a legkifejezet- tebben nélkülözhetetlennek vallja a megszentelő kegyelmet. Reflektál a Trid. definíciójára is s úgy látja, hogy különvéleménye nincs azzal ellentétben. Felhozott érvei egészen helytállók : A Trid. idejében a kérdés nem volt forma szerint fölvetve, tehát a zsinatnak nem lehetett szándékában, hogy ebben a kérdésben állást foglaljon. A protestánsok iustitia imputativáját tartotta szem előtt. S a teremtett kegyelmet abban az értelemben mondja «unica formalis causa»-nak, hogy nem kell mellé az Isten részéről valami beszámítás. Mikor ez a polemikus szempont nem feszélyezi az Egyházat, akkor nem emeli ki így a megszentelő kegyelmet, hanem pl. Baius esetében (prop. 13., 15.) a Szentlelket külön is említi mellette. Így tehát Scheeben tételét nem lehet egyszerűen elintézettnek tekinteni a Trid-ra való hivatkozással. Amint ő maga megjegyzi a Katholikban : non contra, sed praeter Tridentinum. S azt, hogy a teremtett kegyelmet formai okként beilleszti a természetfölötti életbe, s a teremtetlennel harmóniába hozza, nem a kritikától szorítva, nem külső indításra teszi. Nem is tudná megkonstruálni különvéleményét a teremtett kegyelem nélkül. Első tételénél láttuk, hogy ez alapozza meg a Szentlélek reális személyes bennlakását s így egyúttal azt is, hogy formai oka lehet a természetfölötti életnek. S mikor utána jár, hogyan fér meg a két kegyelem egymás mellett, ezt sem külső únszolásra, hanem annak a saját, természetesen fakadó igényének kiegészítésére teszi, hogy gondolatmenetének teljességét akarja látni. Ismételten hangoztatja, hogy egyik sem teszi fölöslegessé a
