Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Szamek József: A Szentlélek és a természetfölötti élet Scheeben theologiájában
A SZENTLÉLEK ÉS A TERMÉSZETFÖLÖTTI ÉLET 323 másikat. Főleg pedig, hogy a Szentlélek nem a teremtett kegyelem hiányait van hivatva pótolni, ilyen hiányok nincsenek is. Mindegyik teljes és kielégítő formai oka az egész természetfölötti életnek és összes mozzanatainak, csakhogy mindegyik a maga módján.1 S ezt a természetfölötti élet egyes mozzanatain részletekben is megmutatja. Legtöbbször megnyugtató, kielégítő módon. Egyes részleteknél azonban néha ingadozó, bizonytalan, tapogatódzik. Pl. mikor ilyenfélét mond : A teremtetlen kegyelem teljesebb és magasztosabb értelemben tesz Isten gyermekeivé, emeli az istengyermeki méltóságot, mert alapjait szilárdabbá és ragyogóbbá teszi. S ezek a gondolatok vitájában is ott kísértenek, sőt kiéleződnek.2 De azután megint megállapítja, hogy a teremtett kegyelemben magában megvan az alkalmatosság, hogy egészen, teljesen, a szó szoros értelmében megalapozza pl. az örök életre szóló örökségjogunkat (das ganze,volle,strenge Recht begründet).3 Bizonytalan tapogatódzása arra vezethető vissza, hogy elvileg, egyetemesen nem tudja világos és határozott formába fogni azt, hogy mi is mindegyiknek a «maga módja». És így minden részletnél új részletlehetőségi módot kell keresnie, csakhogy nem mindegyiknél sikerül egészen megfelelőt találni. Próbálja úgy megfogni, hogy a teremtett kegyelem járulék módjára, a teremtetlen szubstancia módjára végzi a belső megalapozást. Vagy közvetlen dispozíciónak gondolja a teremtett kegyelmet, amelyet azután a teremtetlen kegyelem magasabb- rendű forma módjára informál. Azonban egyiket sem dolgozza ki részletesen és nem alkalmazza következetesen. Legalkalmasabb talán az a megoldás volna, ha az ügyet annak az együttműködésnek analógiájára gondolnók, amivel a természeti rendben minden teremtményi tettnél találkozunk : Teszi azt a tettet a teremtmény is a saját tevékenységével, és teszi az Isten a maga együttműködő isteni tettével (concursus divinus naturalis). A teremtmény teremtett ok (causa secundaria), Isten teremtő ok (causa prima), ős-ok módjára. Igaz, hogy ezt a különböztetést csak a létesítő ok rendjében szokás alkalmazni. Azonban ha egy isteni személy lehet formai ok, semmi akadálya annak, hogy a formai okság területére is átvigyük. Tehát a Szentlélek és a megszentelő kegyelem együtt alapozzák meg belülről a természetfölötti létet, életet, tehetségeket, jogokat, méltóságokat stb. Mindegyik a teljeset és mindegyik teljesen. Mindkettő formai ok módjára. Csakhogy a megszentelő kegyelem a causa secundaria, a Szentlélek a causa prima rendjében. S ezért egyik a másik nélkül nem tökéletlenebbül alapozná meg a természetfölötti életet, hanem egyáltalán nem tudná megalapozni. * * * 1 Dogm. III. 882. 2 V. ö. Katholik 33. évf. I. 151. skk. 3 Lásd Kath., u. o. 21*
