Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Szamek József: A Szentlélek és a természetfölötti élet Scheeben theologiájában
A SZENTLÉLEK ÉS A TERMÉSZETFÖLÖTTI ÉLET 321 viventis de vivente coniuncto — akkor az Istengyermekség igazabb és teljesebb gyermekség, mint amilyennel a természeti rendben egyáltalán találkozhatnánk. Továbbá : Mivel a lelket informáló isteni szubstancia in concreto a Szentlélek személyében szubzisztálva lakik a lélekben : a Szentlélek az Istengyermekség formai oka.1 Ebben a gondolatmenetben látunk egy részletlehetőséget. Kívánkoznék ide még valami elvi lehetőségnek a megmutatása is. S ez — tekintve, hogy a természetfölötti élet informálása a Szentlélek által az Isten titkainak világába tartozik — ugyanebből a világból vett analógiával, egy hitanalógiával történhetnék. Első tételével kapcsolatban a Szentháromság és a megtestesülés titkára utal (ld. f.). Itt kifejezetten nem teszi s részletesen nem is fejti ki. Pedig a megtestesülés titka jelen esetben is alkalmas analógiának látszik. Mivel valamiféle elvi lehetőség bemutatása elősegítheti Scheebennel szemben az állás- foglalást, úgy gondoljuk, érdemes ezt az analógiát kidolgozni. Lehetséges, hogy egy isteni személy, mint személy, informáljon egy teremtményt, még pedig úgy, hogy egyáltalán nem mosódik el Isten és a teremtmény közti különbség. Lehetséges, mert ez történik valósággal az unió hypostatica-ban. Már pedig ex esse ad posse valet illatio. Ami az «esse»-t illeti (t. i., hogy valóban informál a természetek egybeolvadása nélkül), megállapítható, hogy 1. Krisztusban az emberi természet nem létezik önálló létezési ténnyel, hanem az isteni személy szubzisztenciájával, tehát ugyanazzal a lét-ténnyel, amivel az isteni természet is létezik a Fiúban. És éppen ezért Krisztusban a legreálisabb, legszorosabb az egység az isteni és emberi természet között. S ennek az egységnek belső megalapozója — tehát formai oka — az egy létezési tény, szubzisztencia, még pedig az Ige szubzisztenciája, ill. maga az Ige. Igaz, hogy ez a megállapítás csak egy theologiai iskola véleménye, a tomizmusé. De ez a körülmény az analógia fölhasználhatóságát, lehetőségmegmutató értékét jelentősen nem befolyásolja. 2. Hogy az unio hypostatica nem szűnteti meg a természetek különbözőségét, az dogma. Misztérium is, és ezért belső lehetőségét nem látjuk végig. A külső lehetőség azonban adva van dogma jellegével. S ez elég. Az unio hypostatica analógiájára informálhat tehát egy másik isteni személy is egy teremtményt. Mondjuk, hogy abban a vonatkozásban, amiről Scheeben tétele szól. Ebben az esetben azonban az informálás alapján mégsem unio hypostatica jön létre, hanem attól lényegesen különböző másfajtájú egység. Mert itt a Szentlélek egy, már saját szubzisztenciával és személyiséggel rendelkező teremtményt informál, nem egyszerűen a létet adva neki, hanem a természetfölötti létet. 1 V. ö. Dogm. III. 841—842., 849—850. Theologia. 21
