Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Szamek József: A Szentlélek és a természetfölötti élet Scheeben theologiájában
320 SZAMEK JÓZSEF van összekovácsolva. Ebben a bemutatásban1 sorra veszi a természetfölötti élet egyes fő mozzanatait (szentséget, Isten előtti kedvességet, érdemszerző tehetséget stb.) és úgy konstruálja azokat, hogy jellegüket a Szentlélek adja azzal, hogy bennlakva bensőleg kapcsolódik a lélekhez. S mint ilyen belülről jelleget adó tényező a formai ok rendjében levőnek mutatkozik. Legtanulságosabb az a gondolatmenete, amelyben ezt a bemutatást az Istengyermekséggel kapcsolatban végzi. Érdemes ezt végig követni, annál is inkább, mert Scheeben theologiájá- ban az Istengyermekség a természetfölötti élet legjellegzetesebb eleme. Az ő megszerkesztésében az Istengyermekség egy szubstanciás és fizikai összefüggés, egység a teremtmény és Isten között. Szubstanciás abban az értelemben, hogy két szubstancia egymásba kapcsolódásáról van szó ; fizikai, mert a gyermekségben reális természetek kapcsolódnak. A közönséges emberi gyermekségnél a kapcsolódás abban az értelemben is fizikai, hogy testi egység (unitas carnis, amit közvetít a semen virile) : egy rész az atya természetéből szervesen beleiktatódik a gyermek természetébe. Az Istengyermekségben nem lehet szó ilyen egységről, mert az isteni természet a teremtmény számára való közlésben sem veszítheti el szellemiségét, nem lehet semen materiale. Részben, darabokban tehát nem közölhető. Csak az egész kapcsolódhatik az egészhez. A test és lélek egységében találhatunk erre analógiát. S ebben a test- lélek egységben a lélek a maga jellegét, természetét vési rá a testre, a maga szellemiségében részesíti inhaerendo et informando, arra rátapadva, vele egy lénnyé válva informálja. Az Istengyermekségnél azonban ezt az inhaerentiát el kell hagyni. Nemcsak az Isten-volt nem tűri, hanem az informálandó alany, a lélek sem. Mert a lélek önmagában is tiszta forma, mégpedig forma sub- stantiális s ezért nem vehet föl egy másik forma inhaerens substantialist. Az informálást azonban meg lehet tartani. Mert bár nem «inhaerendo», azonban «per cohaerentiam, immeationem et inhabitationem» lehetséges. Amennyiben ugyanis a magasabbrendű szubstancia átjárja, birtokolja az alacsonyabb rendűt, egybeolvadás nélkül is informálja. Mert hiszen hasonló módon bír benne az alacsonyabbrendű szubstancia egy kiválóságot a sajátjaként, mint az anyag a formában. Ez a kiválóság a jelen esetben az isteni természethez való hasonlóság. S mint ilyen, reális alapja az Istengyermekségnek. Ez fogadott gyermekség ugyan, mert nem a szükségszerű isteni természetközlésből (belső, szent- háromsági eredés), hanem az Isten szabad, szuverén jóakaratából forrásozik. Mindamellett — ha az igazi gyermekség alapja az origo 1 Mert lényegében és elsősorban mind bemutatás. Legfeljebb a közbe beépített szentírási és hagyományi elemeknek van bizonyító erejük. Mivel azonban ezek forma szerint nem szólnak a kérdéshez, nagyon nehéz — döntő módon talán lehetetlen is — egy belőlük kiinduló, közvetlen indukcióval igazolni a gratia increata formai okságát.
