Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Szamek József: A Szentlélek és a természetfölötti élet Scheeben theologiájában
A SZENTLÉLEK ÉS A TERMÉSZETFÖLÖTTI ÉLET 319 ban. (Igaz, hogy a formai ok kereteit alaposan ki kell tágítani, hogy a Szentlélek beleférjen.) Bár ezt a gondolatmenetet Scheeben nem hajtja végre, burkoltan azonban él a lelkében1 és tulajdonképpen ennek konklúziójaként állapítja meg a tényt : A személyesen bennlakó Szentlélek mint terem- tetlen kegyelem belső, konstitutív eleme, formai oka a természetfölötti életnek. A végre nem hajtott, de megérzett igazolás helyett azután nekilát és alakítja a forma-ok fogalmát s megtölti gazdag illusztrációs anyaggal. S bár az a rengeteg anyag, amit csak a Dogm. 169. §-ában és a Myst. 30. §-ában is hoz,1 2 nem bizonyítja döntően a tételben kifejezett tényt, más szempontból mégis felbecsülhetetlen értékű s közvetve hozzásegít a tételről való biztos meggyőződés kialakításához. T. i. pozitíve rámutat a tétel lehetőségére. Pozitíve megmutatja, hogyan gondolható anékül, hogy a Teremtő és a teremtmény közti lényeges különbség elmosódnék. Mert itt valóban súlyos problémák merülnek föl. S végelemzésben ezek a problémák motiválják a theologiai közfelfogás óvatos tartózkodását, vagy határozott visszautasítását. Még akkor is, ha látszatra nem e körül folyik a vita. S már az első tétel azért talál kedvezőtlen fogadtatásra, mert a probléma benne lappang. Ha az elsőt kimondja valaki, a másodikat is ki kell mondania. A problémát világosan látja Scheeben s tudatosan állást foglal vele szemben : «Amint nem tűri meg a teremtmény fogalma, hogy egy- lényegűnek gondolják a Teremtővel, éppúgy nem lehet a végcél az, hogy a teremtmény a teremtéssel kapott saját lényét elveszítse. Ellenkezőleg : a végcél az, hogy a teremtmény az Istennel való legbensőségesebb közösségre és együttélésre úgy emeltessék, hogy megmarad- annak, ami.»3 Ez azonban még csak negatív megoldás, óvás-emelés. Az óvatos tartózkodást csak az szűntetheti meg, ha bemutatja : így kell gondolni azt, hogy a gratia increata formai oka a természetfölötti életnek ! S ebben az elgondolásban nem olvad egybe Teremtő és teremtmény pantheista módra. Amint a természetfölötti életet Scheeben bemutatja, van abban egy kapcsolata, összeölelkezése, egysége a teremtménynek az Istennel, És éppen ezt az egységet alkotja meg a Szentlélek. Nem létesítő ok. hanem formai ok módjára : nem ő kovácsolja össze, de általa és benne 1 Pl. mikor Granderath rámutat arra, hogy nem bizonyítás, amit végez Dogm. III. 541-ben, akkor mintha egész magától értó'dő volna, azt mondja : azért van ez így, mert hát a mi Isten-gyermekségünknek a második isten; személy fiúsága tökéletes analogonjának kell lennie. V. ö. Katholik 1883. II. 563. De ezzel elismeri maga is, hogy amit a dogmatikában tényleg ad, az csak kifejtés. Igazolni csak a természetfölötti fogalmából levezetve lehet. 2 Más helyen is találhatók még nála idevágó analógiák. 3 Dogm. III. 997.
