Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)

Szekfű Gyula: A vallási türelem és a hazai puritánizmus

308 SZEKFŰ GYULA első pillanatban kaptak a presbyteri elven, mert azt remélték tőle, hogy alkalmazásával gyülekezetekben és zsinatokon megtörhetik az egyháziak hatalmát. Ezt célozták Szatmár, Ugocsa, Bereg és Szabolcs megye be­adványai 1641 és 1642-ben, melyek, miként Zoványi is felismerte (182.1.), Lónyai vezetése alatt jöttek létre, s amelyeket az 1642. váradi zsinat elé adtak. A tiszáninneni esperesek 1648-ban elpanaszolják a fejedelem­nek, hogy a világi rend ki akarja vonni magát az egyházi fegyelem alól, s «nagy álmélkodásukra» részt követel az egyházi regimenben és azt, hogy a papság előzetesen tudósítsa a megyei nemességet azon tárgyak­ról, melyekben a zsinatokon határozni fognak, — persze azért, hogy a főurak és nemesség, maguk közt megbeszélve a dolgot, egyöntetűen léphessen fel a papsággal szemben. (V. ö. Sárospataki Füzetek 1857. 972. 1.) Mindez azt bizonyítja, hogy a presbyteri gondolat belevettetve s hazai társadalmi és jogviszonyok közé, egész más szerepet vitt, mint Angliában, ahol ez években vagy néhány évvel később a levellerek már azt az általános választói jogot követelik, aminek megvalósításáról mi még ma is csak tárgyalunk. Szinte iskolapéldája lehetne ez az egész türelemkomplexum annak, amit Horváth János a magyar fejlődés ön- elvűségének nevez, s ami egy önálló, független, magyar talajban gyöke­rező fejlődési rend, mely igaz, hogy mindig új és új idegen elemeket vesz fel, de azokat saját életfeltételei szerint dolgozza át. Verbőczi társadalom­szemléletének uralma alatt csak természetesnek tarthatjuk, hogy a presby­teri elv is felhasználtatott a nemesi kizárólagosság támogatására, még- predig a papsággal szemben ; ez az értelme Lónyaiék «puritanizmusá­nak» : a név ugyanaz lehet, de gyökeresen más tartalmat nyer Magyar- országon, mint amivel Angliában bírt. Ugyancsak a hazai viszonyokból érthető az az éppen nem angolos jelenség, hogy a puritán törekvések az egymást követő zsinati elítélések dacára is továbbérhettek, mégpedig a fejedelmi kegyúri jog segítségével. Lorántffi Zsuzsánna sárospataki udvara vette védelme alá az üldözött puritánokat, s ezeknek hatóköre addig ért, ameddig a fejedelemasszony földesúri joga. A helyzet ugyanaz most is, mint a 16. században, a protestantizmus elterjedésénél, amikor földesúr és udvari papja a központ, honnan az új tanok az uradalomban szétterjednek. Már az is, hogy a szatmárnémeti zsinattól 1648-ban sú­lyosan elitéit Tolnainak és Sepseinek egyelőre kevés baja történt, Med- gyesi befolyására vezethető vissza (Zoványi 171. 1.), s mikor ezen «nem­zeti zsinat» értelmében 1652-ben a tiszáninneni esperességek szerencsi gyűlése meginti a fejedelemasszonyt, hogy ne fogja pártját az újító prédikátoroknak, s amikor ez megsértődik «az újító» kifejezés miatt (amely néven az arminiánusokat, anabaptistákat, brownistákat stb. szokták akkor nálunk gúnyolni, tehát ép azon szektákat, melyek a mo­dern protestáns fejlődés úttörői voltak), Lorántffi Zsuzsánna saját székhelyén tartat gyűlést, s abban a presbyteri törekvéseket újítás

Next

/
Thumbnails
Contents