Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Szekfű Gyula: A vallási türelem és a hazai puritánizmus
A VALLÁSI TÜRELEM ÉS A HAZAI PURITÁNIZMUS 307 a presbyteri rendszer bevezetését illetőleg, elutasítá a túlnyomó részben orthodox klérus és az I. Rákóczi Györgytől képviselt államhatalom. A tulajdonképeni küzdelem olyan tárgyak körül folyt le, hogy kötelező-e a Miatyánk elmondása az istentiszteletben (ami a belső hitélettel kapcsolatban volt fontos kérdés), vagy hogy az úrvacsoránál megmaradjon-e a katholikusoktól átvett elevatio. Mindezek liturgikus viták voltak, s alig alkalmasak korszakok jellegének meghatározására. Viszont, amikor a küzdelmek hullámai világiak nagyobb tömegeire is átcsaptak, akkor pedig csakhamar eltűnt az új eszme, melyből Mályusz új világot gyúr magának, s helyén ott áll a régi földesúri, nemesi felfogás. Nézzük csak azon szövegeket, melyeket Zoványi tudós munkájában csak idéz, de részletesen nem ismertet. Itt van Lónyai Zsigmond esete, aki a linzi békekötésnél a tőlem idézett jobbágybarát- mondást tette, de aki szerintem a valóságban maga is ragaszkodott a földbirtokhoz és kegyúri joghoz kötött vallásos elvhez. Félre nem érthető aktaszerü adatunk van arra nézve, hogy Lónyai az egész puritán- presbyteri mozgalomból egyetlenegy követelést tett magáévá, a presbyteri berendezést, de azt sem azért, hogy a jobbágyokat segítse a gyülekezetekben uralomra, hanem azért, hogy a főurak és nemesek majori- zálhassák ott az egyházi elemet. Ime 1646-ban I. Rákóczi Györgyhöz írt levelének egy része (kiadva a Czelder Márton szerkesztette Magyar Prot. Egyházi és Iskolai Figyelőben, 1886. 147. 1.) : «Az Tolnai uram egyéb opinióit nem javallom, de az mennyiben más reformata ecclesíák- ban az miniszterek reformálására is seculare presbyterium vagyon, nem improbálhatván, ahhoz képest az mint kezdenek rajtunk predominálni, mely ezelőtt nem vala, hanem csak miolta az úr Isten az Nagyságod fejedelemségét nagy bátorságukra adá oltalmul, mellyel tudom, nem az abususok nevelését nézte Nagyságod. Az religiót nem improbálom, de moraliter úgy látom, ha Nagyságod az urak és nemesség felől is nem provideál, örömest predominálnak némelyek őkegyelmek között elébb is, hogy sem az mi hazánk törvényi szerint való revisiók lennének, noha bizony penig bizony soká pappal nem perlettem, de ily injuriámat nem örömest szenvedném el, ha volna ki előtt perlenem, de magok lévén bírák is őkegyelmek, én nem tudok mit velek cselekedni, ha az Nagyságod kegyelmessége nem sublevál». Háttér gyanánt tudni kell (amit Zoványi nem vett át e publikációkból, nem tartozván szorosan tárgyára), hogy Lónyai egy szatmári ember gyilkosát, aki, úgy látszik, az ő jobbágya volt, nem büntette meg, hanem medgyesi jószágából szabadon eresztette annak dacára, hogy a szatmári református papok követelték megbüntetését ; erre az orthodox papság «pönitenciába vette» Lónyai medgyesi és naményi birtokát, s a két községnek nem adott prédikátort addig, míg Lónyai nem tesz eleget kívánságuknak. Más forrásokból is tudjuk, hogy a Tiszántúl papság és nemesség közt villongások folytak, s így érthetjük, hogy urak és megyei nemesség, élükön Lónyaival, az 20
