Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
VALLÁSTÖRTÉNET 273 fogása az őstörténet nyugati megalitkultúrájával és a sarkövi népekével volt összefüggésben. Az arktikus vadászkultúrát az állattenyésztő és földművelő kultúra váltotta fel, melyben a nemiség és főleg a női nem nyert erősebb hangsúlyt. A germánok ebbe a világba léptek bele ázsiai őshazájukból. Vallási átalakulásuknak lecsapódása az «istenek harca» a germán mitológiában. A jelenből a múltba ívelő hídnak épít szilárd pillért Dr. H. F. Friederichs tanulmánya : Die Rassenelemente in Industal w. des 4. u. 3. vorchristl. J.-t. [28 (1933) 383 sk.], mely az Indusvölgyben feltárt Mohenjo-daro-i (Sind-tarto- mány) Kr. e. 4—3. évezredi kultúrtelep csontvázait és plasztikus emlékeit vizsgálja embertani, faji szempontból. Ezen időben az Indus-folyó völgyében négyféle fejlett kultúrájú, írásjegyekkel bíró embertípus lakott, veddoid-, hamita-, mongoloid- és armenoidalkattal. Ugyanezek a típusok megtalálhatók Mezopotámiában is a sumer-korszakban. Indiának az indogermán népelem bevándorlása előtt már fejlett kultúrája volt, mely Előázsiával és az óceániai szigetvilággal érintkezett. Az utóbbi ásatások még ősibb múltra is fényt derítettek. Az ember leszármazási családfáját a keletafrikai Oldoway-hegyszakadékban talált csontvázlelet gazdagította, melyről a felfedező, H. Reck: Oldoway, die Schlucht des Urmenschen (Leipzig, 1933) című művében számol be. Az oldowayi embertípus régebbi, mint az eddig ismertek (heidelbergi, neandertali stb.), valószínű, hogy a harmadkorból (pleistocén?) való. Érdekes, hogy alkata egészen hasonlít a mai emberéhez. Az evolúciós elmélet majomember-sémájába sehogy sem illik bele. H. Breuil abbé (Anthropos [28 (1933) 203] kimutatja, hogy a Sinanthropus pekinensisnek nevezett ősember már tüzet csinált és szerszámokat, tehát lelki alkata szerint kultúrember volt. A korai őskőkor emberének vallására több európai barlangleletből lehet következtetést vonni. Az egyik barlangot K. Hörmann írja le : Die Petershöhle bei Velden in Mittelfranken, (Nürnberg, 1933.) Összefoglalóan A. Gahs ismerteti a barlangok vallástörténeti jelentőségét. (Drachenloch-Svájc, Po- tocka-Zijalba az osztrák jugoszláv határon.) (Altpaläolitische Knochenkultur und Eskimo. Anthropos 26.(1931.) Bennük a barlangi medvének koponyáit és gerinccsontjait találták szabályos elhelyezésben sok csonteszköz társaságában. Ezek a leletek oly feltűnően egyeznek az ajnuk, ó-eszkimók, korjákok, szamojédek zsengeáldozataival, hogy bennük sem láthatunk mást, mint a korai őskőkor vadászainak zsengeáldozatát. Hasonló analógiával következtet O. Ábel és W. Köppers: Eiszeitliche BerendarStellungen und Börenkulte (Anthropos, 29. (1934.) kőkorszakbeli barlangi rajzokból egykorú medvekultuszra, mely a sarkövi kultúrákban (giljákok, vogulok) ma is megtalálható. A zsengeáldozat igazolása az őskorban nagyon meggyengiti a vallástörténeti fejlődés- elmélet álláspontját, viszont megerősíti Schmidt tanát az ősi nagyistenhitről, melyhez a zsengeáldozat hozzátartozott. Mivel a ma élő ősnépek és az őstörténet közt máris sok pontban igazolt összefüggések vannak, nagyon fontos feladat ezen ősnépek kultúrájának, vallásának szakszerű felkutatása. W. Schmidt az ázsiai és afrikai törpéket tekinti a 18 Theologia.
