Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)

Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre

VALLÁSTÖRTÉNET

271

nek Szent Pál leveleire vonatkozó, eddig ismeretlen magyarázatait, illetve ezeknek töredékeit : Pauluskommentare aus der griechischen Kirche. Münster i. W., 1933. (XLVII1 és 674 1.) Ez a hatalmas munka a Meinertz által kiadott «Neutestamentliche Abhandlungen» egyik kötete. — A szerző a következő görög írók kommentárjait, illetve azoknak töredékeit gyűjtötte össze : Didy- mus, Emesai Eusebius, Caesareai Akakios, Apollinaris, Tarsosi Diodoros, Mopsuestiai Theodoros, Gabalai Severianus, Konstantinápolyi Gennadius, Trikkai Oekumenios, Photius, Caesareai Arethas.

Rigaux Beda: L’Antéchrist et l’Opposition au royaume messianique dans l’Ancien et le Nouveau Testament. Gembloux (Duculot) — Paris (Gabalda), 1932. — XVI és 425 1. — A louvain-i egyetemen benyújtott értekezés, a «SS. Theologiae magister» fokozat elnyerésére. Igen érdemes munka. A szerző sorra veszi az ó- és az újszövetségnek valamennyi helyét, ahol az Isten országa ellen való ellenségeskedésről van szó, sőt felhasználja az ó- és az újszövetség mesgyéjén keletkezett apokrif zsidó apokalipszisok adatait is, Móz. I. 3, 15-től kezdve Dánielig a szerző figyelme minden szövegre kiterjed ; különös figyelmet szentel annak a kérdésnek is, hogy a zsidó nép miért tekintette Jáhvét egyes nemzetek ellenségének.

A probléma újszövetségi részét R. három fejezetben tárgyalja : külön beszél a szinoptikus evangéliumokról (itt kiváló figyelmet szentel a «szinoptikusok apokalipszisá»-nak), külön Szent Pálról (főleg Tessz. II, 2-ről) és külön Szent János iratairól, nevezetesen az Apokalipszis 12. és 13. fejezetéről.

Haugg Donatus: Judas Iskarioth ln den neutestamentlichen Berichten. Freiburg i. Br., 1930. — 197 1. — Júdás nem áldozott az utolsó vacsorán. Júdás halálát Mát. 28, 3—10. és Szent Péter (Csel. 1, 18—19.) némileg eltérő módon beszélik el ; de Máté inkább abból a szempontból szól Júdás öngyilkosságáról, amennyiben ez bűn volt, Péter pedig az Isten látható büntetéséről beszél, mely Júdás halálát követte.

Lusseau H.: Essai sur la nature de l’inspiration scripturaire. — Paris (Geuthner), 1930. XIX és 242 lap. — Doktori felavató értekezés. A szerző a sugalmazásra vonatkozó kérdésekben Aquinoi Szent Tamás tanát követi.

Pataky Arnold.

Vallástörténet. 1

1. Ősnépek és őstörténeti népek.

A kultúrtörténeti irány a maga módszereivel, a ma élő ősnépek (primitívek) anyagi és szellemi műveltségének vizsgálatával oly hidat szerkesztett, melyen át a történelmi kutatás eljuthat az őstörténet (praehistoria) néma emlékeihez és nekik jelentést tud adni.

Ennek az iránynak legértékesebb megnyilatkozásai a P. W. Schmidt- től 1906-ban alapított «Anthropos» című folyóiratban jelennek meg, mely évenkint kb. 900 oldalon közli a vezető szakkutatók néprajzi tanulmányait az elterjedtebb európai nyelvek valamelyikén, összegyűjti e tudományág jele-