Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
ÚJSZÖVETSÉGI SZENTÍRÁSTUDOMÁNY 269 lélek és test között csak hatékonysági, illetve dinamikus egységet tanít, amit Jarreaux Olivi művei alapján határozottan tagad. Szerinte a zsinatnak igazi célja volt a trichotomismus Platonicus kárhoztatása. P. Müller jól ismeri az idevonatkozó és legújabb rengeteg irodalmat is. Mindenesetre sokban hozzájárult az eléggé homályos háttér megvilágításához, mert így tisztábban látjuk a zsinat határozatainak horderejét. A viennei egyetemes zsinatnak mindig érdeme marad, hogy a bonyolult és az egyház beléletét is megmozgató, izgató spirituális kérdésben elég nyugodt álláspontot képviselt. Hogy a spirituálisoknak egyik része későbben eretnekké vált, annak nem ez a zsinat volt okozója. Hogy viszont a rend válsága is beállott XXII. János alatt és a későbbi konventuálizmusnak lett szülőanyja, annak sem ez a zsinat a magyarázata. Meg kell azt is vallanunk, hogy az akkori pápa, V. Kelemen, a szerzetnek őszintén javát akarta, a nagy ellentétek között ő volt az áthidaló közeg. A XX11. János alatt elmérgesedett helyzetnek a viennei zsinattól teremtett állapot nem okozója, hanem csak elég jótékony előzménye volt. A XIV. században megbomlott legális helyzetnek V. Kelemen deklarációja az utolsó törvény befoglalt bizonysága, amelynek érvénye azonban még ma is teljesen él. A ferences történetben a viennei zsinat határozatai lezártak egy kort, amelyben és amely előtt a Fioretti szelleme lengte át még a túlzó törekvéseket is, míg utána nemcsak az Alvarus Pelagius O. F. M. által Planctus Ecclesiaenek nevezett fejezet következett az egyháztörténelemben, hanem a ferencrendben is, amíg el nem jött Sienai szent Bernardin és Capistranói szent János kora a XV. században. Takács Ince. Újszövetségi Széniírástúdomány. F. M. Abel, Géographie de la Palestine. Tome I : Géographie physique et historique. — Paris (Librairie Lecoffre J. Gabalda et Cie), 1933. — XXV és 506 lap. 16 a szövegbe nyomtatott képpel, 34 fényképpel és 12 térképpel. A szent domonkosrendű F. M. Ábelnek, a jeruzsálemi szentírástudo- mányi főiskola professzorának nevét minden biblikus jól ismeri. A Revue Biblique-ben számtalan értékes tanulmánya jelent már meg, az ő munkája az «Une croisière autour de la Mer Morte», rendtársával és tanártársával együtt ő adta ki a Jeruzsálemről eddig megjelent legnagyobb monographiát (Jérusalem. I. Jérusalem ancienne.1 II. Jérusalem nouvelle), most pedig megjelentette Palesztinának földrajzát oly terjedelemben és annyiféle szempontok figyelembevételével, hogy könyve páratlanul áll a Szentföldre vonatkozó irodalomban. Abel immár évtizedek óta működik a jeruzsálemi szentírás- tudományi főiskolán, tökéletesen ismeri a Szentföldet és a vele szomszédos országokat, és adatait nem csupán az idevonatkozó szakirodalomból, hanem legnagyobbrészt közvetlen tapasztalásból merítette. 1 Ennek eddig csak a 196 lapra terjedő első füzete jelent meg.
