Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Tóth Tihamér: A selejtező (negatív) eugenika
22 TÓTH TIHAMÉR ménnyel járna, ha valaha is szabad lenne gyermekeket, akiket eltartani és ruházni nehezen lehet, egyszerűen agyonütni. Az orvos feladata a gyógyítás, és nem a szociális kérdés megoldása. De vájjon egyáltalán megoldása-e a gazdasági problémáknak, ha az abortus után is megmaradó anyagi nyomort még egy új, erkölcsi s lelki tragédiával is súlyosbítjuk? Ha én orvos volnék, nem tudnék megnyugodni a gondolattól, mily hihetetlenül árt az orvosi becsületnek az, mikor egyes orvosok, megfeledkezve életet védő hivatásukról, ilyen megalázó feladat elvégzésére vállalkoznak. C) Maradna tehát az eugenikus indikáció, ami azt jelenti, hogy ha terhelt gyermekek születése valószínű, szabad legyen őket még születésük előtt megölni. Elég legyen ennek a szörnyű gondolatnak csak néhány vonására rámutatni. a) Minden társadalmi élet legfőbb alapja, az ártatlan élet sérthetetlensége és tisztelete omlanék össze, ha elfogadnák ezt a tételt. Arról, hogy a keresztény morális minden emberi életet véd, — még a betegeset és nyomorékot is — nem is kell külön szólanunk. Önmagában vétkes dolgot sohasem tehet megengedetté egy jó cél. De pusztán eugenikus szempontból sem lehetne elfogadni a fönti követelményt, hiszen egyetlen meg nem született gyermekről sem lehet tudni teljes biztonsággal, hogy terhelt és gyönge értékű lesz ! Nem lehet tudni, melyik gyermekben üt ki a szülők káros öröksége : néha az elsőben, máskor csak a negyedikben vagy ötödikben. És hogy az Egyháznak mily hálásaknak kell lennünk azért a következetes és nem alkudó határozottságért, amellyel a még meg nem született emberi életet minden támadás ellen védi, arra megdöbbentő példával szolgál éppen az «abortusindikációknak» egyre táguló köre. Régebben az orvosi etika csak a legkétségbeesettebb helyzetben engedte ezt meg ; aztán jöttek már kevésbbé fenyegető egészségi aggályok is ; aztán ú. n. szociális indikációk. És ma már? Ki nem tudja, hogy ma mily szörnyűségek történnek ezen a téren ! Hiába : ha a ruha szakadni kezd, nehéz azt megakadályozni, s aki a lejtőre kerül, nehéz annak megállani ! Ki nem hallja azt a szakadatlan, velőtrázó, néma sikolyt, ami végigremeg a földtekén az ártatlanul megölt gyermekek százezreinek ajkáról, akiknek vérüket kellett hullatniok nem a bethlehemi kis Jézusért, hanem a szülők kényelméért és könnyelmű léhaságáért ! Pedig ma még a legtöbb országban érvényes az abortust tiltó törvény ! Mi lenne, ha azt eltörölnék ! Vájjon hány ártatlan, meg nem született kis élet maradna még biztonságban? A keresztény erkölcstan tehát a legkérlelhetetlenebb ellenállást fogja kifejteni minden olyan törekvéssel szemben, amely a csírázó élet megölését büntetlenné akarja nyilvánítani. A művi vetélést tiltó büntető paragrafust a polgári törvény- könyvekben mindenképpen fenn kell tovább is tartani. Sajnos, sokan áthágják így is ezt a tilalmat ; de mi lenne még akkor, ha a világi törvénybe beiktatott büntetlenség az etikai megengedettség látszatát is kelthetné ! Hiszen nem kell-e fájdalommal megállapítanunk, hogy
