Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Tóth Tihamér: A selejtező (negatív) eugenika
A SELEJTEZŐ (NEGATIV) EUGENIKA 23 a polgári elválások törvényes lehetősége is mennyi zavart okozott azzal, hogy a polgári válás kimondása után sokan etikailag is elintézettnek gondolják házasságukat ! b) De az abortus megengedése a pogány Taigetosz körvonalait is a logika erejével festi föl az égboltozatra. Ma már közismert biológiai tény, hogy a magzat ép annyira ember a születése előtt, mint utána. Ha tehát szabad elpusztítani születése előtt, logikusabb volna megvárni a születését és csak azután pusztítani el, ha valóban degeneráltnak mutatkozik. Ma még talán durvának és sértőnek tetszik ennek a tételnek nyílt kimondása, pedig a gyakorlat bizonyára eljutna odáig, amint a háziállatok tenyésztésében valóban így is járunk el. Ez az a pont, ahol jogosan használhatjuk «az eugenika orgiái» című drasztikus kifejezést is. De az az ösztönszerű megborzadás, amit ennek a gondolatnak csak megemlítése is kivált minden épérzékű emberből, a legjobb tanúság amellett, hogy az ember nem csupán állat, és az ő életének irányításánál a biológiai érdekek fölött álló magasabb erkölcsi szempontok is irányadók. Lehetetlen tehát elhallgatnunk az alábbi megfontolásunkat : Az orvosi kar akkor végez áldásos munkát, ha mind a szociális, mind az eugenikus, sőt az orvosi indikációkat is visszautasítja. Mind etikai, mind eugenikus, mind nemzeti szempontból föltétlenül sokkal áldásosabb volna, ha a kezdődő, még meg nem született élet védelme annyira szent és sérthetetlen lenne, hogy ahhoz még a komoly és lelkiismeretes orvosi indikáció fennforgása esetén sem szabadna hozzányúlni! Igaz, hogy a mai gyakorlat szerint az ilyen komoly orvosi indikációt követő művi abortus által néhány anya életét megmentik. De ennek a megmentett néhány emberi életnek értéke mily csekélység ahhoz a romboláshoz képest, amit okoz az etika egyik alaptörvényének megsértése : annak az alaptörvénynek, amely ártatlan emberélet kioltását tiltja ! Az orvosi indikáció szűk résén máris betört az emberi gonoszság és álokoskodás özönvize és elzárja az élet forrását ; ennek az áradatnak könnyebben lehetne ellenállani, ha ismét oly szentté és sérthetetlenné válnék a még meg nem született gyermek élete is, hogy ahhoz senki semmi körülmények között hozzányúlni ne merészkedjék. A sterilizáció. Ezzel eljutottunk a selejtező eugenikának harmadik eszközéhez, a terméketlenné tevő sterilizációhoz. Alig van jelszó, amely napjainkban nagyobb érdeklődést és reménykedést keltett volna és annyira a viták központjában állana, mint a sterilizáció kérdése. Érdemes tehát, hogy mi is egész részletesen foglalkozzunk vele a katolikus világfelfogás szemszögéből. Mindenekelőtt is halljuk meg a pápa tanítását erről a kérdésről, amint ezt a «Casti connubii»-ban kifejtette. «A fajnevelési eszmékért lelkesedők — írja a pápa — nemcsak üdvös tanácsokat adnak a jövő nemzedék egészségének és életerejének biztosítására — ami egészen helyénvaló —, hanem a fajnevelési szempontot minden más magasabbrendü célnak fölébe helyezik s az államhatalommal a házasságkötés
