Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Ivánka Endre: Nyssai Szent Gergely mint a keresztény misztika úttörője
240 IVÁNKA ENDRE választotta őket a keresztény szempontból nem tartható platonikus lélektantól? Ki volt tehát — mondhatjuk — a keresztény misztika úttörője? A legelső keresztény bölcsészek, akik a keresztény misztika gondolati megalapozására törekedtek, még teljesen a platonizmus és a neoplatonizmus hatása alá kerültek. Clemens Alexandrinusnál ez nem ismerhető fel tisztán, mert a gondolkodása ugrásszerű impulzív, nem rendszeres, mint ahogy ezt egy teljesen kiépített és következetes elmélettől várhatnók. De Origenes a tisztán platonikus alapgondolataiból kiindulva következetesen ahhoz a tévhithez jutott, hogy az emberi lélek a földi élet előtt élt és akkor az angyalokhoz hasonló természetet bírt ; a földi, testben való élet pedig büntetés egy olyan bűnért, melyet tiszta szellemi életében elkövetett. Ez a lélek elszakadása az Istentől, ami Plotinos szerint is a lélek bűne, a lélek bukása, mely a lélek egyéni, időbeli életét okozza. Origenes tanítványa volt — Csodatevő Szent Gergely közvetítésén keresztül — Nyssai Szent Gergely is. Nála egy egészen hasonló gondolatmenetre találunk. Istennek az az ismerete, amit mi a teremtésből merítünk, szerinte annyit tartalmaz ugyan, hogy Isten nagyon bölcs, nagyon hatalmas szellemi lény, kinek végtelen jósága is a teremtés csodáiban nyilvánul, de ezen az úton Isten lényegét soha nem ismerhetjük meg ; ahhoz lelkünk mélyébe le kell szállnunk. Ott, és csak ott, találjuk meg igazán az Istent. Nyssai Szent Gergely tehát látszólag ugyan azokon az utakon jár, mint amelyeken Platon, Plotinos, Clemens Alexandrinus és Origenes. De a gondolatainak alapos és pontos vizsgálata folytán ahhoz a megállapításhoz jutunk, hogy mégsem egészen úgy van. Ami az istenről a teremtésből nyert ismeretet illeti, ennek az elégtelenségét Nyssai Szent Gergely mindig változatlanul hangoztatja. Ami a teremtésen felül áll, az szükségszerűen minden teremtett lény megismerőképességén felül is kell hogy álljon. A mi megismerésünk tárgya a látható világ. Annyit ismerhetünk meg az Isten lényegéből, amennyi teremtő ereje és bölcsessége révén, ebben a látható világban meg tud nyilvánulni.1 Ezért mondja a Szentírás, hogy az Isten neve hasonló a kiöntött drága kenethez,1 2 mert nem magát az Isten lényegét tudjuk megismerni, azaz nem magát a drága kenetet érezzük, hanem csak annak a földből készült edényben megmaradt cseppjeit, azaz Isten bölcsességének a teremtésben itt-ott felbukkanó nyomait.3 Vagy — amint Nyssai Szent Gergely folytat a Canticum-magyarázatában : a vőlegény az ajtó előtt áll, sötét van, hangja az ajtót éri, a kezét az ablakon benyújtja.4 Ez Nyssai Szent Gergely szerint azt jelenti, hogy az Isten részünkre láthatatlan marad, még a szava sem közvetíti nekünk Isten 1 MPQ XLIV 729. 2 Ct 1, 2. 3 MPG XLIV 781—784. 4 Ct 5, 2—4.
