Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Tóth Tihamér: A selejtező (negatív) eugenika
A SELEJTEZŐ (NEGATIV) EUGENIKA 21 A művi vetélés. Ép ily bátran emeli föl szavát a pápa a negatív eugenika másik módja, a terhesség megszakítása: a művi abortus ellen is. Biológiailag nem kétséges, hogy a két emberi csírasejt találkozásával létrejött új sejtben a fogamzás első pillanatától kezdve valódi emberi élet lüktet. A még meg nem született embryo és a bölcsőben fekvő csecsemő közt lényeges különbség nincs. A katolicizmus tehát ugyanazzal a hajlíthatatlan bátorsággal védi a még meg nem született gyermek életét, mint a már megszületettét. Ezzel szemben nem keresztényfelfogás három csoportját is ismeri az ú. n. «indikációknak», amelyek miatt a művi abortusnak büntetlenséget akarnak biztosítani : ezek Á) az orvosi, B) szociális és C) eugenikus indikációk. A) Ami az orvosi indikációkat illeti, az Egyház nagy szeretettel nézi a hősies anyát, aki legfönségesebb hivatása gyakorlása közben talán életveszélybe kerül, de az elven : «ártatlan embert megölni nem szabad», mégsem változtathat. íme, mily melegséggel emlékezik meg erről a «Casti connubii» : «Az egyház, mint jó anya, igenis megérti és átérzi mindazt, amit az anya egészsége és életveszedelme ügyében fölhoznak. Ki tudná azt a legmélyebb részvét nélkül nézni? Ki ne telnék el a legnagyobb csodálattal annak az anyának a látására, aki a majdnem biztos halál veszedelmében hősiesen föláldozza magát, hogy magzatának életét megmentse? Amit ö elszenved, hogy természetes kötelességét betöltse, azt csak a végtelenül gazdag és irgalmas Isten fizetheti meg s meg is fogja jutalmazni nem csupán jó, hanem kiáradó mértékkel». A katolikus felfogás ez : igyekezzék az orvosi tudomány megmenteni mindkét életet s nem megölni az egyiket a másik kedvéért ! Az orvos arra van, hogy életet megtartson, de arra soha, hogy megsemmisítsen. eigen dicséretes — mondja tovább az encyklika — a jeles és tapasztalt orvosok törekvése az anva és a gyermek életének megmentésére, de az orvos nemes nevére és dicsőségére méltatlanoknak bizonyulnának, akik orvosi gyógyítás ürügye alatt és hamis szánalomból valamelyiknek élete ellen törnének.» És hogy mennyire igaza van az Egyháznak, amikor vonakodik elismerni még az orvosi indikációkat is, azt egy legújabb orvosi megállapítás is bizonyítja. Egészen napjainkig pl. az anya tüdőbaját elégséges indikációnak tartották a terhesség megszakítására. Ma azonban már bebizonyult, hogy a terhesség inkább javit az anya tüdőbaján, mintsem ront. B) Természetes ezek után, hogy a szociális indikációkat az encyklika még kevésbbé fogadhatja el. Nem is kell bizonyítgatni, hogy szociális okok sohasem lehetnek igazolói a csírázó emberi élet megsemmisítésének. «Nem lehetnek olyan súlyos nehézségek — mondja a pápai körlevél —, amelyek Isten parancsait hatálytalanítják, amelyek természetüknél fogva rossz tetteket tiltanak.» Szociális problémákat szociális fegyverekkel kell megoldani és nem emberöléssel. Egyénre és népre egyaránt beláthatatlan következi
