Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Meszlényi Antal: Szelepcsényi prímás és Északmagyarország rekatolizálása (1671-75)
220 MESZLÉNYI ANTAL Amikor Lobkovitz és Hocher tervbevették a pozsonyi guber- niumot, a protestantizmus háttérbeszorítását és idővel teljes megsemmisítését is egyik titkos céljául tűzték ki. Aminő ellenszenves volt Szelepcsényi előtt a bécsi udvar politikai iránya,1 époly szívesen vette rekatolizáló törekvését. Ebben testestül-lelkestül támogatta. Azt szerette volna, hogy az a munka, amit Oláh érsek megkezdett, Pázmány folytatott, alatta befejeződjék. Így tehát, míg egyik karját tiltakozásra emelte, a másikban a kát. térítőkeresztet tartva, mégis csak támogatta Bécset és egyháza ellen ingerelte a honi protestánsokat. A magyar klérus ugyanis 1671-től kezdve elérkezettnek látta az időt arra, hogy a bécsi béke óta hozott vallásügyi törvényekkel szemben fenntartott tiltakozását most végre érvényesítse. Köztudomású, hogy az ország első rendjét tevő főpapság, Forgách Ferenc érsek 1606-i fellépése óta mindegyre megújítá tiltakozását az ellen, hogy Szent István országában a protestáns herezis szabadon gyakoroltassák és világos volt, hogy az 1606—1608. és 1647-i vallástörvények, melyek Bocskay és Rákóczi fegyvereinek a hatása alatt jöttek létre, a hatalmi helyzet változásával ugyanolyan sorsra jutnak, mint a nemzetközi szerződések, ha a kontraháló felek között az erők eltolódnak s egyiknek lehetővé válik a szerződés megszüntetése.1 2 Lobkovitznak titkos utasítása a guberniumhoz, ezt az eltolódást a katolikusok javára jelentette, amit papjaik is iparkodtak egyházuk érdekében teljes mértékkel kihasználni. Bársony György váradi püspök 1671-ben külön kis könyvet is írt,3 hol három pontban vitatta a protestánsvédő törvények érvénytelenségét. Az első a bécsi béke klazulája volt, mely szerint a prot. vallásszabadság csak a róm. kát. vallás sérelme nélkül érvényes. A második Verbőczynek azon tana, mely szerint a törvény létrehozásához a király akarata és a négy rend szavazata szükséges. Már pedig 1608-ban nem volt jelen az egyházi rend, 1647-ben pedig az utóbbin kívül a főúri és nemesi rend többsége ellenezte a bécsi, illetve a linzi béke becikkelyezését. Harmadik érve pedig az volt, hogy ezen törvények csak az augsburgi és a helvét hitvallás követőinek biztosítanak szabad vallásgyakorlatot, szerinte pedig a hazai luteránu- sok és kálvinisták sokban eltértek az előbbiektől. Ily körülmények közt folyt a rekatolizálásnak, a templomok 1 Az öreg Szelepcsényi csak ebben a pontban (t. i. a térítésben) egyezett Kolonich-csal, különben nagy ellensége volt az absoluta dominationak. V. ö. Angyal Dávid : Késmárki Thököly Imre 1657—1705. (Magy. Tört. Écltr. IV—V.) Budapest, 1888. I. 50. 1. £ Szekfü Gyula : i. m. 350. 1. 3 Veritas Toti Mundo declarata : Argumento triplici ostendens Sacram Caesaream Regiamque Majestatem non obligari tolerare in Ungaria Sectas Lutheranam et Calvinianam Cassoviae MDCLXXI. 12-rét levél. Újra kiadatott Nagyszombatban, 1706.
