Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Tóth Tihamér: A selejtező (negatív) eugenika
18 TÓTH TIHAMÉR kus követelményt hangoztat, amiről könnyen azt hinné az ember, hogy csak napjaink vetették azokat felszínre. Hasonlóan Aristoteles is. Hogy az ószövetség is ismerte az átöröklés erejét, világosan kitetszik Mózes könyvéből. Ott így beszél az Úr : «Én az Úr, a te Istened, féltékeny Isten vagyok, ki megtorlóm az atyák gonoszságát fiaikon harmad- s negyedíziglen» (Móz. V. 5, 9.). Az Űr Jézus szintén hangoztatja : «Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt nem teremhet» (Máté 7, 17. 18.). A kereszténység mindig hirdette az elvet : «gratia supponit naturam», a kegyelem föltételezi és fölhasználja a természetes alapokat és isteni munkája számára sokkal alkalmasabb fogódzópontokat talál az egészséges fizikumú emberben, mint a beteges és rossz hajlamokkal megterhelt organizmusban. B) Fölmerül tehát a kérdés, mi lehet az oka, hogy az átöröklés ily régi tapasztalati felismerése és elméleti elismerése ellenére is a középkori moráltheológia mégsem vonta le a végső következményeket, úgy hogy azoknak hangoztatása valóban csak a legújabb korra maradt. A magyarázatot az akkori korszellemben találjuk meg. Az antik világ oly kizárólagos erővel hangsúlyozta ki a földi, és csak a földi életfeladatokat, hogy a kereszténységnek egész természetszerűleg kellett ezzel szemben a túlvilági élet értékeire figyelmeztetni, és nem látta annak szükségét, hogy még ő is a földi feladatok, nevezetesen a testi kultúra kérdéseire szentelje erejét. De meg azért sem kellett az Egyháznak ezekkel a kérdésekkel foglalkoznia, mert a régi embernek a túlvilági igazságszolgáltatást elevenebben átélő hite könnyebben és erősebb lélekkel fogadta és dolgozta fel magában a szenvedést és nyomort, míg a mai emberek lelkében a szenvedés és testi nyomorúság könnyen hitbeli krízist idéz elő, hacsak nem igyekszünk az átöröklés törvényeinek fájdalmas nehézségeit az Isten jóságával, igazságosságával és gondviselésével összhangba hozni. Az eugenika a jelenben. AJ Az eugenikus mozgalom voltaképeni megindítója: Francis Galton. Érdekes, hogy ugyanaz a Galton, akinek nevéhezfűződikadaktylos- kopia felfedezése,vagyis az emberek személyének «leleplezése» ujjlenyomatuk által, ugyanaz a Galton dolgozott igen sokat a családokon titokban vé- gigáramló örökségi folyam felfedezésén, leleplezésén és lehető irányításán. Galton 1883-ban így fogalmazta meg az eugenika feladatait «Inquiries into Human Faculty» c. művében : Az eugenika az a tudomány, mely azon behatások összességével foglalkozik, melyek egy fajnak veleszületett tulajdonságait megjavítják és ezen tulajdonságok lehető legteljesebb fejlődését a faj javára elősegítik. A gondolat maga rendkívül megnyerő, lebilincselő és kecsegtető nemcsak állami, hanem vallási szempontból is. Mindenekelőtt is nagy nemzeti haszon fűződik hozzá. Nem érdeke egy nemzetnek sem, de az emberiségnek sem, hogy a nyomorékok, betegek, gonoszak szaporodjanak és az egészségesek, épek és jók kevesbed-
