Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Hermann Egyed: Százéves katolikus magyar bibliafordítási kísérletek
SZÁZÉVES KATOLIKUS MAGYAR BIBLIAFORDITÁSI KÍSÉRLETEK 155 A kancellár eme javaslata azonban még a velejéig jozefinista államtanácsban sem talált helyeslésre. Jüstel prépost, aki különben szintén árgus szemekkel figyelt arra, hogy a király ezen jogain csorba ne essék, most úgy referált, hogy a tényállás után nem lehet másról szó, mint hogy Szepesy helyesen cselekedett, hiszen katolikus felfogás szerint a fordításhoz csak püspöki jóváhagyás kell. Még a protestáns bibliákat is azonban előzetes cenzúra nélkül nyomják, amihez a protestánsoknak törvényadta joguk van. Közben Ferenc király meg is halt s így csak utóda, V. Ferdinánd írta az aktára Metternich javaslatát, hogy tudomásul szolgál.1 Szepesy az ügynek ezen utórezgéseiről már nem vett tudomást, hanem továbbfolytatta a sajtó alá rendezést. Fordításával tulajdonképpen mindent megvalósított, amit a nemzeti zsinat előtt az esperesi gyűlések, egyházmegyei tanácskozások mint problémái felvetettek és ami a nemzeti zsinaton is discussio tárgya volt. Minden könyv elé előszót tett rövid történeti és tartalmi áttekintéssel, minden könyvhöz az egyház és atyák szerinti jegyzeteket csatolt. Vannak «világosító hivatkozások» és a kötetek végén konkordanciák is. Az újszövetség első kötetének előszavában említi meg, hogy Káldi «Oktató Intés»-ét már nem tartja szükségesnek. Számolt a külalakkal szemben támasztott kívánságokkal is és ezért az ószövetséget 4, az újszövetséget 2 kötetre osztva adta.1 2 Alig ültek el a kancellária beavatkozása folytán támadt izgalmak és alig jelent meg Szepesy fordításának első kötete, máris újabb támadás érte a szakkritika részéről. Vass László pesti teológiai tanár vette alapjában véve kegyetlen bonckés alá a «Tudományos Gyüjtemény»-ben, kimutatva a bevezetés történelmi tévedéseit, a fordítás és jegyzetek helytelenségeit és rámutatva az itt-ott «nehéz, darabos és gyalulatlan» nyelvezetre is. Nem sokat enyhített ezen a bírálaton, hogy Vass az elején igen kidícséri Szepesy buzgóságát, tudományszeretetét és áldozat- készségét és hogy a bírálat végén odaveti, hogy a fordítás a kifogások ellenére sem «veszti el betsét».3 Szepesynek ekkor ismét a püspöki karból akadt védője. Klobu- sitzky Péter kalocsai érsek 1835 dec. 15-én levélben rótta meg Vasst a bírálatért, nem utolsó sorban azért, mert a «Tudományos Gyüjtemény»- ben tette közzé. Vass az érseknek küldött válaszában erélyesen védekezik : azt hitte, dicséretet, nem megrovást fog kapni, mert hiszen a püspökök nem érhettek rá egyházkormányzati és politikai gondjaik 1 Wien, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Conferenz-Akten A., 120—1835. 2 Legutoljára az Ószövetség 3. kötete jelent meg. Teljes címe : Szent írás, vagy is az Ó (Új) Szövetségnek Szent Könyvei, Magyarul Káldi György után a Közönséges Diák fordításból az eredeti Görög Betűre figyelmezve Jegyzetekkel Négyesi Báró Szepesy Ignátz Pétsi Püspöknek Felügyelése alatt, Posonyban, Belnay örököseinek betűivel, 1834—1835—1836. 3 Tudományos Gyűjtemény, 1835. VII. k., 92—120. 11.
