Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Hermann Egyed: Százéves katolikus magyar bibliafordítási kísérletek
156 HERMANN EGYED között a fordítás tüzetes átnézésére. És ha a nyilvános bírálatban még féket tett a tollára, most egészen kíméletlenül megírja az érseknek, hogy a fordítás az egész magyar egyháznak és századunknak gyalázatára válik, mert a munkatársak «mosdatlan kezekkel» és a szükséges szerek nélkül fogtak a munkához és a göröghöz nem is konyítottak. Pesti tudósok mondják, hogy becsülettel így nem lehet folytatni a munkát.1 A gyorselhatározásű püspök ezt a megsemmisítő kritikát aligha tudta meg, mert bizonyára nem hagyta volna szó nélkül. A levél példátlanul éles hangján különben bántóan kiérzik a felelősségrevonatás miatti sértődöttség is. Mindazonáltal annyi tény, hogy Szepesy hiába osztogatta ingyen az új bibliát, az nem tudott meghonosodni. Nem sokat segített az sem, hogy Bucsánszky könyvkereskedő 1851-ben saját költségén újra kiadta és ekkor Szabó József esztergomi teológiai tanárral a fordítás szokatlan «nyelvgöröngyei»-t kisimíttatta.1 2 A papság a vasárnapi perikópákban is megmaradt a jó öreg Káldi mellett s inkább sajátkezűleg javítgatta stilisztikai archaizmusait.3 Tárkányi Bélának is az volt a véleménye Szepesy vállalkozásáról, hogy nem sikerült. A 10—12 dolgozótárs nem tudott egységes alkotást létrehozni és fordításuk sokhelyütt parafrázissá szélesedik ki. A közhasználattól eltérő és «makacs következetességgel» végig erőszakolt írásmód is élvezhetetlenné tette a különben Tárkányi szerint nagy tudománnyal, értékes jegyzetekkel ellátott, jobb sorsra érdemes munkát.4 Ezzel a minden tiszteletet megérdemlő, de végeredményben mégis csak balsikerű kísérlettel fejeződött be tehát száz év előtt a biblia- fordításnak két évtizedig vajúdó kérdése. A püspök minden buzgó igyekezete és a munkatársak minden lelkesedése ellenére sem végződhetett másképpen, hiszen Szepesy az utolsó (ószövetségi 3.) kötet megjelenésekor maga írta, hogy a munka mindössze négy évig tartott, ami új fordítás elkészítéséhez kevés. De a részletek összehangolásában csakugyan őt magát is akadályozhatták főpásztori és országnagyi teendői, melyekhez járult saját megvallása szerint még «két esztendeig tartó nyavalyával majdnem szünteleni küszködés». A közkívánat minduntalan Káldi megszokott szövegéhez tért vissza. Ezt dolgozta át és látta el jegyzetekkel maga Tárkányi is. Még legújabb és egyben első valóban tudományos szentírásfordításunk bizottsága is arra törekedett, hogy belőle «az örökértékű drágaköveket» a további korok számára átmentse.5 6 Hermann Egyed. 1 Religio, 1854. 98. 1., 2. jegyz. 2 U. ott, 99. 1. 3 U. ott, 73. 1. 4 Tárkányi B. : A legújabb magyar Szentírásról. Akad. Értek, a Nyelv és Széptud. Oszt. köréből. I. Pest, 1868. 13. 1. 6 Martin, i. h., 592. 1.
