Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Hermann Egyed: Százéves katolikus magyar bibliafordítási kísérletek
154 HERMANN EGYED Szepesynek a rosszakaratú emberek részéről kellemetlensége legyen, kérdi, nem tartaná-e helyesnek, hogy vagy néhány püspök nézze át vagy hogy esetleg a királynak küldené be. Nyomatékkai teszi hozzá, hogy bízik Szepesy közismert «modestia»-jában és megteszi, ami a célnak és Őfelsége intenciójának is megfelel.1 Reviczky ezt a levelet Pécsre küldette, de annyira türelmetlen volt, hogy mikor egy hét múlva még nem kapott választ, Wirkner titkárnál puhatolódzott, hogy a püspök nem fordult-e válaszával egyenesen a Felséghez.1 2 A püspök hallgatásának azonban nem ez volt az oka, hanem az, hogy nem tartózkodott székvárosában, hanem Pozsonyban. Amikor így egy kis késedelemmel nov. 20-án a kancellár levelét megkapta, azonnal kategorikusan válaszolt : hogy minden kontroverziának véget vessen, a fordítást azonnal abbahagyja, sőt már a nyomdának is kiadta a parancsot, hogy a munkát szüntesse be. Reviczky erre a leghízelgőbb kifejezésekkel sietett megkérlelni a megsértődött püspököt.3 De közbeléptek a pozsonyi országgyűlésen résztvevő püspökök is, akiknek nevében Vurum váradi püspök írt a kancellárnak, hogy 20 éve van már arról szó, hogy új szentírásfordítás kell. Szepesy a legalkalmasabb ember erre és a nyomtatás előtt püspöktársainak be is mutatta a szöveget, amelyet ők egy-két kifejezés kivételével, amelyet jobban a Vulgatához idomítottak, igen jónak találtak és egyenesen kérték Szepesyt, hogy siettesse a nyomtatást. Most konsternálva hallották tőle, hogy mi történt s hogy visszalép. Akkor pedig megint nem lesz fordítás. A püspöki kar tehát kéri a kancellárt, hogy járjon közbe Őfelségénél, hogy Szepesy folytathassa művét.4 A király ekkor még nem is tudott a dologról. Reviczky most már teljességgel meghátrált, de kérlelő levelének Szepesyre is megvolt a hatása. Nov. 29-én írta meg a kancellárnak, hogy kész folytatni a munkát. Püspöktársai megígérték, hogy a kiosztás előtt figyelmesen átolvasnak minden kötetet s így a fordítás tulajdonképpen az egész püspöki kar hozzájárulásável fog megjelenni.5 Arról, hogy a kéziratot a királynak is be kell-e mutatni cenzúrára, már nem esett szó közöttük. A kancellár azonban még most sem nyugodott. 1834 dec. 6-án az egész ügyről jelentést tette a királynak, proponálva, hogy most az egyszer el lehetne tekinteni a cenzúrától, de a püspökök törekvése, hogy körleveleket, sőt még bibliafordításokat is cenzúra nélkül akarnak kiadni, elvileg a király felségjogai (iura circa sacra) ellen van. A cenzúrái előírásokkal is ellenkezik, meg ezzel lovat adnak azok alá, akik alig várják, hogy a sajtószabadság kérdését az országgyűlés elé vigyék. 1 U. ott. 2 U. ott, Cane., Praes. Secretiora, 214—1834. 3 U. ott, Cane. Praesid., 1878—1834. 4 U. ott, 1968—1834. 5 U. ott, 1975—1834.
